Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Job loh koep a doo tih,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
A tueng te ka ming tangloeng dae hlanghing he Pathen taengah metlam a tang thai eh?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Amah te oelh ham ngaih cakhaw, anih te thawngkhat ah pakhat long pataeng a doo thai moenih.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
A thinko cueih tih a thadueng khaw len rhapsat. A thuung dongah anih taengah unim aka mangkhak?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Tlang khaw haimo coeng tih a thintoek ah amih a maelh te khaw ming uh pawh.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Diklai he a hmuen lamloh tlai tih a tung khaw tuen coeng.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Khomik te a uen tih thoeng pawh, aisi khaw catui tloep a hnah.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Vaan ke amah bueng loh a cueh tih tuitunli kah hmuensang dongah a cawt.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Ning buhol neh airhitbom khaw, tuithim tlungkawt khaw a saii neh.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Khenah tloel duela hno len a saii tih tae lek pawt hil ah khobaerhambae coeng.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Kai taeng long a pah mai akhaw ka hmu pawt tih a tinghil akhaw anih te ka yakming moenih.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Paco cakhaw ulong anih a mael sak? Ulong long anih te, “Balae na saii,” a ti nah?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Pathen tah a thintoek mael pawt tih Rahab aka bom rhoek khaw a hmui, a hmui ah ngam uh.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Te dongah anih aisat te kai loh ka doo thai vetih a taengah ka ol ka coelh thai aya?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Ka tang cakhaw kai lai aka tloek taengah ka doo thai pawt tih rhennah ni ka bih.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Ka khue tih kai n'doo cakhaw ka ol a hnatun tila ka tangnah moenih.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Hlithae neh kai kai m'phop tih lunglilungla la ka tloh ping.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Ka mueihla he mael hamla kai m'pae pawt dae olkhaa ni kai n'kum sak.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Thadueng dongah khaw len rhapsat tih laitloeknah dongah khaw unim kai aka tuentah he?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Ka ka neh ka tang akhaw ka boe hae ni, ka cuemthuek cakhaw ka kawn hae.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Ka cuemthuek dae ka hinglu khaw ka ming pawt tih ka hingnah khaw ka kohnue.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Te dongah pakhat la, “Cuemthuek neh halang khaw amah loh a khah,” a ti.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Rhuihet loh a duek sak buengrhuet kae vaengah ommongsitoe kah noemcainah te a tamdaeng.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Diklai he halang kut ah pae tih a laitloek kah maelhmai te a khuk. Te pawt koinih amah te unim?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Ka khohnin khaw aka yong lakah bawn tih a yong dongah a then khaw hmuh uh pawh.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Sangpho canghlong bangla tinghil tih, atha bangla caak dongah cu.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
“Kai he ka kohuetnah ka hnilh pawn eh, ka maelhmai ka hlam saeh lamtah ngaidip saeh,’ ka ti akhaw,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Ka nganboh he boeih ka rhih tih kai nan hmil mahpawh tila ka ming.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Kai ka boe coeng dae balae tih a honghi nen he ka kohnue eh?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Vuelsong tui dongah ka hluk vetih ka kut lunghuem neh ka cil cakhaw,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
vaam khuila kai nan nuem hae vetih ka himbai neh kamah khaw n'tuei uh ni.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Hlang he kamah bangla a om pawt dongah anih te ka doo koinih laitloeknah la rhenten m'pawk uh ni.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Mamih laklo ah oltloek tih mamih rhoi soah a kut aka tloeng om pawh.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
A cungkui te kai taeng lamloh a khoe mai vetih a mueirhih loh kai n'let sak pawt mako.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Ka thui neh anih ka rhih pawt dae kai he kamah taengah te tlam te ka om moenih.
