Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Y RESPONDIÓ Eliphaz el Temanita, y dijo:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Si probáremos á hablarte, serte ha molesto; mas ¿quién podrá detener las palabras?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
He aquí, tú enseñabas á muchos, y las manos flacas corroborabas;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Al que vacilaba, enderezaban tus palabras, y esforzabas las rodillas que decaían.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Mas ahora que [el mal] sobre ti ha venido, te es duro; y cuando ha llegado hasta ti, te turbas.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
¿Es este tu temor, tu confianza, tu esperanza, y la perfección de tus caminos?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Recapacita ahora, ¿quién que fuera inocente se perdiera? y ¿en dónde los rectos fueron cortados?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Como yo he visto, los que aran iniquidad y siembran injuria, la siegan.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Perecen por el aliento de Dios, y por el espíritu de su furor son consumidos.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
El bramido del león, y la voz del león, y los dientes de los leoncillos son quebrantados.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
El león viejo perece por falta de presa, y los hijos del león son esparcidos.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
El negocio también me era á mí oculto; mas mi oído ha percibido algo de ello.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
En imaginaciones de visiones nocturnas, cuando el sueño cae sobre los hombres,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Sobrevínome un espanto y un temblor, que estremeció todos mis huesos:
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Y un espíritu pasó por delante de mí, que hizo se erizara el pelo de mi carne.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Paróse un fantasma delante de mis ojos, cuyo rostro yo no conocí, y quedo, oí que decía:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
¿Si será el hombre más justo que Dios? ¿si será el varón más limpio que el que lo hizo?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
He aquí que en sus siervos no confía, y notó necedad en sus ángeles;
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
¡Cuánto más en los que habitan en casas de lodo, cuyo fundamento está en el polvo, y que serán quebrantados de la polilla!
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
De la mañana á la tarde son quebrantados, y se pierden para siempre, sin haber quien lo considere.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
¿Su hermosura, no se pierde con ellos mismos? Mueren, y sin sabiduría.
