Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then answered Eliphaz the Themanite, and said,
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
If we essay to address a word to thee, wilt thou be wearied? yet who is able to refrain from speaking?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Behold, thou hast [ere this] corrected many, and weak hands thou wast wont to strengthen.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Him that stumbled thy words used to uphold, and to sinking knees thou gavest vigor.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Yet now, when it cometh to thee, thou art wearied: it toucheth even thee, and thou art terrified.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Is not then thy fear of God still thy confidence, thy hope equal to the integrity of thy ways?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? or where were the righteous destroyed?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Even as I have seen, that those who plough wrong-doing, and sow trouble, have to reap the same.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Before the breathing of God they perish, and before the breath of his nostrils they come to their end.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness have to scatter themselves abroad.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
But to me a word came by stealth, and my ear took in a scarcely perceptible whisper thereof.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In intense thoughts out of visions of the night, when deep sleep falleth on men:
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Dread came over me, with trembling, and it caused all my bones to shudder.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Then flitted a spirit past before my face; the hair of my body stood up:
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
It stood still, but I could not recognize its form; a figure was before my eyes, a slight whisper, then a [louder] voice I heard, saying,
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Can a mortal be more righteous than God? or can a man be more pure than his Maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Behold, in his servants he putteth no trust, and his angels he chargeth with folly:
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
How much less in those that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed till they come to be eaten by the moth?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
From morning to evening are they broken to pieces: without laying it [to heart] they perish for ever.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Behold, their excellency which is in them is torn away: they die, and this without wisdom.
