Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then Eliphaz the Temanite answered and said,
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
If we assay to commune with thee, wilt thou be grieved? but who can withhold himself from speaking?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now it is come upon thee, and thou faintest; it toucheth thee, and thou art troubled.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Is not this thy fear, thy confidence, thy hope, and the uprightness of thy ways?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? or where were the righteous cut off?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Even as I have seen, they that plow iniquity, and sow wickedness, reap the same.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
By the blast of God they perish, and by the breath of his nostrils are they consumed.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
The old lion perisheth for lack of prey, and the stout lion’s whelps are scattered abroad.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Now a thing was secretly brought to me, and mine ear received a little thereof.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Fear came upon me, and trembling, which made all my bones to shake.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up:
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
It stood still, but I could not discern the form thereof: an image was before mine eyes, there was silence, and I heard a voice, saying,
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Shall mortal man be more just than God? shall a man be more pure than his maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Behold, he put no trust in his servants; and his angels he charged with folly:
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
How much less in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which are crushed before the moth?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
They are destroyed from morning to evening: they perish for ever without any regarding it.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Doth not their excellency which is in them go away? they die, even without wisdom.
