Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Sai Ayuba ya amsa,

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

“Na ji abubuwa da yawa kamar waɗannan; dukanku ba ku iya ta’aziyya ba!

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

Dogayen surutanku ba sa ƙare ne? Me yake sa kuke ta yin waɗannan surutai har kuke cin gaba da yin gardama?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Ni ma zan iya yin maganganu kamar yadda kuke yi in da kuna cikin halin da nake; zan iya faɗar duk abubuwan da kuke faɗi, in kaɗa muku kaina.

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Amma bakina zai ƙarfafa ku; ta’aziyyar da za tă fito daga bakina za tă kawar muku da ɓacin zuciyarku.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

“Duk da haka in na yi magana, ba na samun sauƙi; in ma na yi shiru zafin ba ya tafiya.

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

Ba shakka ya Allah ka gajiyar da ni; ka ɓata gidana gaba ɗaya.

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Ka daure ni, ya kuma zama shaida; yadda na rame sai ƙasusuwa, wannan ya sa ake gani kamar don ni mai zunubi ne shi ya sa.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Allah ya kai mini hari ya yi kaca-kaca da ni cikin fushinsa yana cizon haƙoransa don fushin da yake yi da ni; ya zura mini ido.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Mutane suka buɗe baki suka yi mini riyar reni; suka yi mini ba’a suka haɗu suka tayar mini.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Allah ya bashe ni ga mugayen mutane, ya jefa ni hannun mugaye.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

Dā ina zamana lafiya kome yana tafiya daidai; amma ya ragargaza ni; ya shaƙe ni a wuya; ya murƙushe ni na zama abin barata gare shi;

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

maharbansa sun kewaye ni. Ba tausayi, ya soke ni a ƙodata har jini ya zuba a ƙasa.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Ya ji mini rauni a kai a kai ya auko mini kamar mai yaƙi.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

“Ina makoki saye da tsummoki na ɓoye fuskata a cikin ƙura.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

Fuskata ta yi ja don kuka idanuna sun kukumbura;

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

duk da haka hannuwana ba su aikata ɓarna ba kuma addu’ata mai tsabta ce.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

“Ya duniya, kada ki ɓoye jinina; bari yă yi kuka a madadina!

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

Ko yanzu haka shaidata tana sama; wanda zai tsaya mini yana sama.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Shi mai yin roƙo a madadina abokina ne yayinda nake kuka ga Allah;

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

a madadin mutum ya yi roƙo ga Allah kamar yadda mutum yakan yi roƙo domin abokinsa.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

“Shekaru kaɗan suka rage in kama hanyar da ba a komawa.