Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Potem je odgovoril Cofár Naámčan in rekel:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
»Mar ne bo množica besed odgovorjena? Mar naj bo mož, poln govora, opravičen?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Mar naj tvoje laži naredijo možem, da molčijo? In ko zasmehuješ, ali te noben človek ne bo osramotil?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Kajti rekel si: ›Moj nauk je čist in jaz sem čist v tvojih očeh.‹
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Toda oh, da bi Bog spregovoril in zoper tebe odprl svoje ustnice
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
in da bi ti pokazal skrivnosti modrosti, da so dvojne temu kar je! Vedi torej, da Bog od tebe terja manj, kakor zasluži tvoja krivičnost.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Mar lahko z iskanjem najdeš Boga? Mar lahko do popolnosti spoznaš Vsemogočnega?
To je tako visoko kakor nebo. Kaj lahko storiš? Globlje kakor pekel. Kaj lahko spoznaš? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Njegova mera je daljša kakor zemlja in širša kakor morje.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Če odseka in zapre, ali zbere skupaj, kdo ga potem lahko ovira?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Kajti pozna praznoglave ljudi. Tudi zlobnost vidi. Mar ne bo potem tega preudaril?
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
Kajti praznoglav človek bi bil moder, čeprav bi bil človek rojen kakor žrebe divjega osla.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Če pripraviš svoje srce in svoje roke iztegneš k njemu,
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
če je krivičnost v tvoji roki, jo odloži daleč proč in naj zlobnost ne prebiva v tvojih šotorih.
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
Kajti potem boš povzdignil svoj obraz brez madeža. Da, neomajen boš in se ne boš bal,
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
ker boš pozabil svojo bedo in se je boš spominjal kakor vode, ki tečejo mimo,
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
in tvoja starost bo jasnejša kakor opoldan; svetil boš naprej, ti boš kakor jutro.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Ti boš varen, ker je upanje. Da, kopal boš okoli sebe in svoj počitek si boš vzel v varnosti.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Tudi ulegel se boš in nihče te ne bo strašil. Da, mnogi te bodo obžalovali.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Toda oči zlobnih bodo odpovedale in ne bodo pobegnili in njihovo upanje bo kakor izročitev duha.«
