Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Da tok Sofar fra Na'ama til orde og sa:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Skulde en ordflom bli uten svar, eller en ordgyter få rett?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Skulde dine store ord drive menn til taushet, skulde du spotte uten at nogen skammer dig ut?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Og skal du få si: Ren er min lære, og skyldfri er jeg i dine øine?
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Men bare Gud vilde tale og oplate sine leber mot dig
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
og åpenbare dig visdommens hemmeligheter, at det i dem er dobbelt forstand! Da måtte du nok innse at Gud tilgir dig noget av din misgjerning.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Mon du kan finne bunn i Guds vesen eller nå frem til den Allmektiges ytterste grense?
Himmelhøi er den, hvad kan du gjøre? Dypere enn dødsriket, hvad vet du? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Lengere enn jorden er dens mål og bredere enn havet.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Om han farer frem og setter i fengsel og sammenkaller retten, hvem vil da hindre ham?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
For han, han kjenner de falske folk og ser uretten, uten at han trenger å gi akt på den,
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
og selv en uvettig mann får forstand, og et ungt villesel blir født til menneske.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Hvis du retter ditt hjerte og utbreder dine hender til ham -
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
er det synd i din hånd, da ha den bort og la ikke urett bo i dine telt -
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
ja, da skal du, fri for lyte, opløfte ditt åsyn og stå fast og ikke frykte;
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
for du skal glemme din møie, som forbifarne vann skal du komme den i hu.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Og lysere enn middagen blir da ditt liv; mørket blir for dig som morgenen.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Og du skal være trygg, for da er det håp, og når du har sett dig vel omkring, kan du legge dig trygt til ro.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Og du skal hvile, og ingen skal skremme dig op, og mange skal søke din yndest.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Men de ugudeliges øine tæres bort; de har ingen tilflukt mere, og deres håp er å utånde sjelen.
