Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Tad Cofars no Naēmas atbildēja un sacīja:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Vai uz tik daudz vārdiem nebūs atbildēt, vai mutīgam cilvēkam lai paliek taisnība?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Vai tad citiem uz tavām blēņām būs klusu ciest, ka tu mēdi, un neviens tevi neapkauno,
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Un saki: mana mācība ir skaidra, un es esmu šķīsts priekš Tavām acīm, (ak Dievs!)
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Bet tiešām, kaut Dievs runātu un atdarītu Savas lūpas pret tevi
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
Un tev stāstītu to apslēpto gudrību, kas ir gudrība pār gudrību, tad tu zinātu, ka Dievs nemaz vēl visus tavus noziegumus nepiemin.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Vai tu Dieva apslēptos padomus vari atrast, vai attapt tā Visuvarenā pilnību?
Viņa ir augstāka nekā debesis, - ko tu vari darīt? Dziļāka nekā elle, - ko tu vari zināt? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Garāka nekā zeme savā mērā, un platāka nekā jūra!
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Kad Viņš uzbrūk un gūsta, priekš tiesas stāda, kas Viņam to liegs?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Jo Viņš pazīst neliešus, Viņš redz negantību, vai vērā nelikdams.
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
Bet pirms ģeķis nāk pie gudrības, tad meža lops paliek par cilvēku.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Ja tu pacelsi savu sirdi un izplētīsi savas rokas uz Viņu, -
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
Ja tu to ļaunumu, kas tavā rokā, tālu atmetīsi, un netaisnībai neļausi mājot savā dzīvoklī,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
Tad tu savu vaigu varēsi pacelt bez vainas un varēsi pastāvēt un nebūs jābīstas.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Tad tu bēdas varēsi aizmirst, un tās tā pieminēt, kā ūdeni, kas aizskrien.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Un tavs mūžs stāvēs spožāks nekā dienas vidus, un pat tumsa būs kā rīta gaisma.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Un tu varēsi ticēt, ka vēl ir cerība, un redzēsi, ka vari mierā dusēt.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Un varēsi apgulties, un neviens tevi neizbiedēs, un daudzi vēl tevi godinās.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Bet bezdievīgo acis izīgst un viņu patvērums iet bojā, un viņu cerība iznīks kā pēdīgā dvaša.
