Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Tsophar de Naama prit la parole et dit:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Cette multitude de paroles ne trouvera-t-elle point de réponse, Et suffira-t-il d’être un discoureur pour avoir raison?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Tes vains propos feront-ils taire les gens? Te moqueras-tu, sans que personne te confonde?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Tu dis: Ma manière de voir est juste, Et je suis pur à tes yeux.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Oh! Si Dieu voulait parler, S’il ouvrait les lèvres pour te répondre,
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
Et s’il te révélait les secrets de sa sagesse, De son immense sagesse, Tu verrais alors qu’il ne te traite pas selon ton iniquité.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Prétends-tu sonder les pensées de Dieu, Parvenir à la connaissance parfaite du Tout-Puissant?
Elle est aussi haute que les cieux: que feras-tu? Plus profonde que le séjour des morts: que sauras-tu? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
La mesure en est plus longue que la terre, Elle est plus large que la mer.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
S’il passe, s’il saisit, S’il traîne à son tribunal, qui s’y opposera?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Car il connaît les vicieux, Il voit facilement les coupables.
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
L’homme, au contraire, a l’intelligence d’un fou, Il est né comme le petit d’un âne sauvage.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Pour toi, dirige ton cœur vers Dieu, Étends vers lui tes mains,
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
Éloigne-toi de l’iniquité, Et ne laisse pas habiter l’injustice sous ta tente.
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
Alors tu lèveras ton front sans tache, Tu seras ferme et sans crainte;
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Tu oublieras tes souffrances, Tu t’en souviendras comme des eaux écoulées.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Tes jours auront plus d’éclat que le soleil à son midi, Tes ténèbres seront comme la lumière du matin,
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Tu seras plein de confiance, et ton attente ne sera plus vaine; Tu regarderas autour de toi, et tu reposeras en sûreté.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Tu te coucheras sans que personne ne te trouble, Et plusieurs caresseront ton visage.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Mais les yeux des méchants seront consumés; Pour eux point de refuge; La mort, voilà leur espérance!
