Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Forsothe Sophar Naamathites answeride, and seide,
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Whether he, that spekith many thingis, schal not also here? ether whethir a man ful of wordis schal be maad iust?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Schulen men be stille to thee aloone? whanne thou hast scorned othere men, schalt thou not be ouercomun of ony man?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
For thou seidist, My word is cleene, and Y am cleene in thi siyt.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
And `Y wolde, that God spak with thee, and openyde hise lippis to thee;
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
to schewe to thee the priuetees of wisdom, and that his lawe is manyfold, and thou schuldist vndurstonde, that thou art requirid of hym to paie myche lesse thingis, than thi wickidnesse disserueth.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
In hap thou schalt comprehende the steppis of God, and thou schalt fynde Almyyti God `til to perfeccioun.
He is hiyere than heuene, and what schalt thou do? he is deppere than helle, and wherof schalt thou knowe? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
His mesure is lengere than erthe, and brodere than the see.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
If he distrieth alle thingis, ethir dryueth streitli `in to oon, who schal ayenseie hym? Ethir who may seie to hym, Whi doest thou so?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
For he knowith the vanyte of men; and whether he seynge byholdith not wickidnesse?
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
A veyn man is reisid in to pride; and gessith hym silf borun fre, as the colt of a wilde asse.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
But thou hast maad stidefast thin herte, and hast spred abrood thin hondis to hym.
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
If thou doest awei `fro thee the wickidnesse, which is in thin hond, and vnriytfulnesse dwellith not in thi tabernacle,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
thanne thou schalt mowe reise thi face with out wem, and thou schalt be stidefast, and thou schalt not drede.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
And thou schalt foryete wretchidnesse, and thou schalt not thenke of it, as of watris that han passid.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
And as myddai schynynge it schal reise to thee at euentid; and whanne thou gessist thee wastid, thou schalt rise vp as the dai sterre.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
And thou schalt haue trist, while hope schal be set forth to thee; and thou biried schalt slepe sikurli.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Thou schalt reste, and `noon schal be that schal make thee aferd; and ful many men schulen biseche thi face.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
But the iyen of wickid men schulen faile; and socour schal perische fro hem, and the hope of hem schal be abhominacyioun of soule.
