Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Then responded Zophar the Naamathite, and said: —
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Should, the multitude of words, not be answered? Or should, a man full of talk, be justified?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Shall, thy pratings, cause men to hold their peace? When thou hast mocked, shall there be none to put thee to shame?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Since thou hast said, Right is my doctrine, and pure am I in his eyes.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
But, in very deed, oh that GOD would speak, that he would open his lips with thee:
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
That he would declare to thee the secrets of wisdom, for they are double to that which actually is, —Know then that GOD could bring into forgetfulness for thee, a portion of thine iniquity.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
The hidden depth of GOD canst thou discover? Or, unto the furthest limit of the Almighty, canst thou attain?
The heights of the heavens, what canst thou do? Depths deeper than hades, what canst thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Longer than the earth, is the measure thereof, and broader than the sea.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
If he sweep on, or shut up, or call together, Who then shall hinder him?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
For, he, knoweth men of falsity, and seeth iniquity, and him that doth not diligently consider.
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
But, an empty person, will get sense, when, a wild ass’s colt, is born a man!
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
If, thou, hast prepared thy heart, and wilt spread forth, unto him, thy hands—
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
If, iniquity, be in thy hand, Put it far away, and let there not dwell in thy tents perversity,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
Surely, then, shalt thou lift up thy face free from blemish, and shalt be established, and not fear.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
For, now, shalt thou forget, sorrow, Like waters passed away, shalt thou remember it.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Above high noon, shall rise life’s continuance, Darkness, like a morning, shall appear,
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
And thou shalt he confident, that there is hope, and, when thou hast searched, securely shalt thou lie down;
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
And shalt rest, with none to put thee in terror, —and many shall entreat thy favour.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
But, the eyes of the lawless, shall fail, —and, place of refuge, shall have vanished from them, and, their hope, be a breathing out of life.
