Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
And Zophar the Naamathite answers and says:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
“Is a multitude of words not answered? And is a man of lips justified?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Your boastings make men keep silent, You scorn, and none is causing blushing!
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
And you say, My discourse [is] pure, And I have been clean in Your eyes.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
And yet, O that God had spoken! And opens His lips with you.
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
And declares to you secrets of wisdom, for counsel has foldings. And know that God forgets of your iniquity for you.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Do you find out God by searching? To perfection find out the Mighty One?
Heights of the heavens—what [can] you do? Deeper than Sheol—what [can] you know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Its measure [is] longer than earth, and broader than the sea.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
If He passes on, and shuts up, and assembles, Who then reverses it?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
For He has known men of vanity, And He sees iniquity, And one does not consider [it]!
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
And empty man is bold, And man is born [as] the colt of a wild donkey.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
If you have prepared your heart, And have spread out your hands to Him,
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
If iniquity [is] in your hand, put it far off, And do not let perverseness dwell in your tents.
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
For then you lift up your face from blemish, And you have been firm, and do not fear.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
For you forget misery, As waters passed away you remember.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
And age rises above the noon, You fly—you are as the morning.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
And you have trusted because there is hope, And searched—in confidence you lie down,
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
And you have rested, And none is causing trembling, And many have begged [at] your face;
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
And the eyes of the wicked are consumed, And refuge has perished from them, And their hope [is] a breathing out of soul!”
