Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Then answered Zophar the Naamathite, and said,
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Should not the multitude of words be answered? and should a man full of talk be justified?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Should thy lies make men hold their peace? and when thou mockest, shall no man make thee ashamed?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
For thou hast said, My doctrine is pure, and I am clean in thine eyes.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
But oh that God would speak, and open his lips against thee;
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
And that he would shew thee the secrets of wisdom, that they are double to that which is! Know therefore that God exacteth of thee less than thine iniquity deserveth.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Canst thou by searching find out God? canst thou find out the Almighty unto perfection?
It is as high as heaven; what canst thou do? deeper than hell; what canst thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
The measure thereof is longer than the earth, and broader than the sea.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
If he cut off, and shut up, or gather together, then who can hinder him?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
For he knoweth vain men: he seeth wickedness also; will he not then consider it?
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
For vain man would be wise, though man be born like a wild donkey’s colt.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
If thou prepare thine heart, and stretch out thine hands toward him;
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
If iniquity be in thine hand, put it far away, and let not wickedness dwell in thy tabernacles.
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
For then shalt thou lift up thy face without spot; yea, thou shalt be stedfast, and shalt not fear:
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Because thou shalt forget thy misery, and remember it as waters that pass away:
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
And thine age shall be clearer than the noonday; thou shalt shine forth, thou shalt be as the morning.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
And thou shalt be secure, because there is hope; yea, thou shalt dig about thee, and thou shalt take thy rest in safety.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Also thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; yea, many shall make suit unto thee.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
But the eyes of the wicked shall fail, and they shall not escape, and their hope shall be as the giving up of the ghost.
