Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Da svarede Zofar, Naamathiten, og sagde:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
Skal der ikke svares til de mange Ord? og mon en mundkaad Mand skal beholde Ret?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Skal din Skvalder bringe Folk til at tie? og skal du bespotte, og ingen beskæmme dig?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Thi du sagde: Min Lærdom er klar, og jeg er ren for dine Øjne.
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Men gid dog Gud vilde tale og oplade sine Læber imod dig!
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
og at han vilde kundgøre dig Visdoms skjulte Ting! thi i den er dobbelt Kraft; da skulde du vide, at Gud endog eftergiver dig noget af din Misgerning.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Mon du kan naa til Guds Dybheder? mon du kan naa til den Almægtiges Begrænsning?
Den er saa høj som Himmelen, hvad vil du gøre? den er dybere end Helvede, hvad kan du vide? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Dens Maal er længere end Jorden, den er bredere end Havet.
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Naar han farer frem og lukker til eller forsamler, hvo vil da holde ham tilbage?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Thi han kender forfængelige Folk og ser Uretfærdighed; skulde han da ikke agte derpaa?
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
Men en uforstandig vil faa Forstand, naar et Vildæsels Føl fødes til Menneske.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Dersom du bereder dit Hjerte og udstrækker dine Hænder til ham,
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
dersom du kaster Uretfærdigheden, som er i din Haand, langt bort og ikke lader Uret bo i dine Telte,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
da skal du, fri for Lyde, kunne opløfte dit Ansigt og blive fast og ikke frygte.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Thi du skal glemme din Møje, du skal komme den i Hu som det Vand, der er løbet forbi.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Og din Levetid skal gaa frem klarere end Middagen, Mørket skal vorde som Morgenen.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
Og du skal være tryg, thi der er Haab, og du skal spejde omkring dig og sove tryggelig.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Og du skal lægge dig, og ingen skal forfærde dig; og mange skulle bønfalde for dit Ansigt.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
Men de ugudeliges Øjne skulle hentæres, og deres Tilflugt skal gaa tabt for dem, og deres Haab aandes ud med Livet.
