Jób 11
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Sofar iz Naama progovori tad i reče:
2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
“Zar na riječi mnoge da se ne odvrati? Zar će se brbljavac još i opravdati?
3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
Zar će tvoje trice ušutkati ljude, zar će ruganje ostat' neizrugano?
4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
Rekao si: 'Nauk moj je neporočan, u očima tvojim čist sam i bez ljage.'
5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
Ali kada bi Bog htio progovorit' i otvorit usta da ti odgovori
6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
kada bi ti tajne mudrosti otkrio koje um nijedan ne može doumit', znao bi da ti za grijehe račun ište.
7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Možeš li dubine Božje proniknuti, dokučiti savršenstvo Svesilnoga?
Od neba je više: što još da učiniš? Od Šeola dublje: što još da mudruješ? (Sheol h7585)
9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
Duže je od zemlje - šire je od mora!
10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
Ako se povuče, ako te pograbi, ako na sud preda, tko će mu braniti?
11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
Jer on u čovjeku prozire prijevaru, vidi opačinu ako i ne gleda.
12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
Čovjek se bezuman obraća k pameti i divlji magarac uzdi se pokori.
13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
Ako li srce svoje ti uspraviš i ruke svoje pružiš prema njemu,
14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
ako li zloću iz ruku odbaciš i u šatoru svom ne daš zlu stana,
15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
čisto ćeš čelo moći tad podići, čvrst ćeš biti i bojati se nećeš.
16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
Svojih se kušnja nećeš sjećat' više kao ni vode koja je protekla.
17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
Jasnije će tvoj život sjat' no podne, tmina će se obratit' u svanuće.
18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
U uzdanju svom živjet ćeš sigurno i zaštićen počivat ćeš u miru.
19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
Kad legneš, nitko te buniti neće; mnogi će tvoju tražiti naklonost.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
A zlikovcima ugasnut će oči, neće im više biti utočišta: izdahnut', bit će jedina im nada.”
