Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
My soule is cut off though I liue: I wil leaue my complaint vpon my selfe, and wil speake in the bitternesse of my soule.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I will say vnto God, Condemne mee not: shew me, wherefore thou contendest with mee.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Thinkest thou it good to oppresse me, and to cast off the labour of thine handes, and to fauour the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Hast thou carnall eyes? or doest thou see as man seeth?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
Are thy dayes as mans dayes? or thy yeres, as the time of man,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
That thou inquirest of mine iniquitie, and searchest out my sinne?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Thou knowest that I can not do wickedly: for none can deliuer me out of thine hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Thine handes haue made me, and fashioned mee wholy rounde about, and wilt thou destroy me?
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Remember, I pray thee, that thou hast made me as the clay, and wilt thou bring me into dust againe?
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Hast thou not powred me out as milke? and turned me to cruds like cheese?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Thou hast clothed me with skin and flesh, and ioyned me together with bones and sinewes.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Thou hast giuen me life, and grace: and thy visitation hath preserued my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
Though thou hast hid these things in thine heart, yet I knowe that it is so with thee.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
If I haue sinned, then thou wilt streightly looke vnto me, and wilt not holde mee giltlesse of mine iniquitie.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I haue done wickedly, wo vnto me: if I haue done righteously, I will not lift vp mine head, being full of confusion, because I see mine affliction.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
But let it increase: hunt thou me as a lyon: returne and shew thy selfe marueilous vpon me.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Thou renuest thy plagues against me, and thou increasest thy wrath against me: changes and armies of sorowes are against me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Wherfore then hast thou brought me out of the wombe? Oh that I had perished, and that none eye had seene me!
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
And that I were as I had not bene, but brought from the wombe to the graue!
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Are not my dayes fewe? let him cease, and leaue off from me, that I may take a litle comfort,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Before I goe and shall not returne, euen to the land of darkenesse and shadow of death:
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
Into a land, I say, darke as darknes it selfe, and into the shadow of death, where is none order, but the light is there as darkenesse.
