Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
Min Sjæl er led ved mit Liv, frit Løb vil jeg give min Klage over ham, i min bitre Sjælenød vil jeg tale,
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
sige til Gud: Fordøm mig dog ikke, lad mig vide, hvorfor du tvister med mig!
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Gavner det dig at øve Vold, at forkaste det Værk, dine Hænder danned, men smile til gudløses Raad?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Har du da Kødets Øjne, ser du, som Mennesker ser,
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
er dine Dage som Menneskets Dage, er dine Aar som Mandens Dage,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
siden du søger efter min Brøde, leder efter min Synd,
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
endskønt du ved, jeg ikke er skyldig; men af din Haand er der ingen Redning!
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Dine Hænder gjorde og danned mig først, saa skifter du Sind og gør mig til intet!
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Kom i Hu, at du dannede mig som Ler, og til Støv vil du atter gøre mig!
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Mon du ikke hældte mig ud som Mælk og lod mig skørne som Ost,
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
iklædte mig Hud og Kød og fletted mig sammen med Ben og Sener?
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Du gav mig Liv og Livskraft, din Omhu vogted min Aand —
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
og saa gemte du dog i dit Hjerte paa dette, jeg skønner, dit Øjemed var:
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
Synded jeg, vogted du paa mig og tilgav ikke min Brøde.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
I Fald jeg forbrød mig, da ve mig! Var jeg retfærdig, jeg skulde dog ikke løfte mit Hoved, men mættes med Skændsel, kvæges med Nød.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
Knejsed jeg, jog du mig som en Løve, handlede atter ufatteligt med mig;
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
nye Vidner førte du mod mig, øged din Uvilje mod mig, opbød atter en Hær imod mig!
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Hvi drog du mig da af Moders Liv? Jeg burde have udaandet, uset af alle;
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
jeg burde have været som aldrig født, været ført til Graven fra Moders Skød.
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Er ej mine Livsdage faa? Saa slip mig, at jeg kan kvæges lidt,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
før jeg for evigt gaar bort til Mørkets og Mulmets Land,
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
Landet med bælgmørkt Mulm, med Mørke og uden Orden, hvor Lyset selv er som Mørket.
