Prédikátor 1
1 Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
Words of a preacher, son of David, king in Jerusalem:
2 Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
Vanity of vanities, said the Preacher, vanity of vanities: the whole [is] vanity.
3 Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
What advantage [is] to man by all his labor that he labors at under the sun?
4 Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
A generation is going, and a generation is coming, and the earth is standing for all time.
5 S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
Also, the sun has risen, and the sun has gone in, and to its place panting it is rising there.
6 Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
Going to the south, and turning around to the north, turning around, turning around, the wind is going, and by its circuits the wind has returned.
7 Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
All the streams are going to the sea, and the sea is not full; to a place to where the streams are going, there they are turning back to go.
8 Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
All these things are wearying; a man is not able to speak, the eye is not satisfied by seeing, nor is the ear filled from hearing.
9 A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
What [is] that which has been? It [is] that which is, and what [is] that which has been done? It [is] that which is done, and there is not an entirely new thing under the sun.
10 Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
There is a thing of which [one] says: “See this, it [is] new!” Already it has been in the ages that were before us!
11 Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
There is not a remembrance of former [generations]; and also of the latter that are, there is no remembrance of them with those that are at the last.
12 Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
I, a preacher, have been king over Israel in Jerusalem.
13 És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
And I have given my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that has been done under the heavens. It [is] a sad travail God has given to the sons of man to be humbled by it.
14 Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
I have seen all the works that have been done under the sun, and behold, the whole [is] vanity and distress of spirit!
15 A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
A crooked thing [one] is not able to make straight, and a lacking thing is not able to be numbered.
16 Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
I spoke with my heart, saying, “I, behold, have magnified and added wisdom above everyone who has been before me at Jerusalem, and my heart has seen wisdom and knowledge abundantly.
17 És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
And I give my heart to know wisdom, and to know madness and folly: I have known that even this [is] distress of spirit;
18 Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
for in abundance of wisdom [is] abundance of sadness, and he who adds knowledge adds pain.”
