< Zabura 130 >
1 Waƙar haurawa. Daga cikin zurfafa na yi kuka gare ka, ya Ubangiji;
Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
2 Ya Ubangiji, ka ji muryata. Bari kunnuwanka su saurara ga kukata ta neman jinƙai.
Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
3 In kai, ya Ubangiji, za ka lissafta zunubai, Ya Ubangiji, wa zai tsaya?
Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
4 Amma tare da kai akwai gafartawa, saboda haka ake tsoronka.
Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
5 Zan jira Ubangiji, raina zai jira, kuma a cikin maganarsa na sa zuciyata.
Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
6 Raina na jiran Ubangiji fiye da yadda mai tsaro yakan jira safiya, fiye da yadda mai tsaro yakan jira safiya.
Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
7 Ya Isra’ila, sa zuciya ga Ubangiji, gama tare da Ubangiji akwai ƙauna marar ƙarewa kuma tare da shi akwai cikakkiyar fansa.
Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
8 Shi kansa zai fanshi Isra’ila daga dukan zunubansu.
és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!