< Zabura 122 >
1 Waƙar haurawa. Ta Dawuda. Na yi farin ciki tare da waɗanda suka ce da ni, “Bari mu tafi gidan Ubangiji.”
Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.
2 Ƙafafunmu suna tsaye a ƙofofinki, ya Urushalima.
Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!
3 An gina Urushalima kamar birnin da aka yi a harhaɗe wuri guda.
Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4 A can ne kabilu suke haurawa, kabilan Ubangiji, don su yabi sunan Ubangiji bisa ga farillan da aka ba wa Isra’ila.
hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.
5 A can kursiyoyin shari’a yake tsaye, kursiyoyin gidan Dawuda.
Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.
6 Ku yi addu’a don salamar Urushalima, “Bari waɗanda suke ƙaunarki su zauna lafiya.
Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!
7 Bari salama ta kasance a katangarki zaman lafiya kuma a fadodinki.”
Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!
8 Saboda’yan’uwana da kuma abokaina, zan ce, “Salama tă kasance tare da ke.”
Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!
9 Saboda gidan Ubangiji Allahnmu, zan nemi wadatarki.
Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!