Jòb 29
1 Ankò, Job te reprann diskou. Li te di:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “O ke m te menm jan ke m te ye nan mwa lontan yo! Kon nan jou ke Bondye te bay rega sou mwen yo;
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 Lè lanp Li yo te briye sou tèt mwen, e pa limyè Li, mwen te mache pase nan fènwa a;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Jan mwen te ye nan pi bèl nan jou mwen yo, lè amitye Bondye te sou tant mwen an;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 lè Toupwisan an te toujou avè m, e pitit mwen yo te antoure mwen;
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 lè pa mwen yo te benyen nan bè e wòch la t ap vide ban mwen gwo flèv lwil!
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Lè m te konn sòti nan pòtay lavil la, pou m te gen chèz mwen sou plas la.
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Jennonm yo te wè m, e te kache kò yo, e granmoun yo te konn leve kanpe.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Prens yo te sispann pale e te mete men yo sou bouch yo.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 Vwa a moun pwisan yo te rete, e lang yo te kole anlè nan bouch yo.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Paske lè zòrèy la te tande m, li te rele m beni, e lè zye a te wè m, li te fè temwayaj benediksyon,
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 akoz mwen te delivre malere ki te kriye pou sekou, avèk òfelen ki pa t gen moun pou ede l la.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Benediksyon a sila ki te prèt pou peri yo te rive sou mwen e mwen te fè kè vèv la chante avèk jwa.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Mwen te abiye nan ladwati e li te kouvri m; jistis mwen te tankou yon manto, avèk yon tiban.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Mwen te sèvi kon zye pou avèg yo, e pye pou sila bwate yo.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Mwen te yon papa pou malere a, e ka ke m pa konnen an, mwen te chache twouve bout li.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Mwen te kase machwè a mechan an e mwen te retire viktim nan anba dan l.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Konsa, mwen te reflechi, “Mwen va mouri nan pwòp kay mwen, e mwen va kontwole jou m yo anpil tankou sab.”
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Rasin mwen gaye tankou dlo e lawouze kouche tout lannwit sou branch mwen yo.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Fòs mwen toujou nèf, e banza m renouvle nan men m.’
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 “Moun yo te koute e te tann. Yo te sispann pale pou tande konsèy mwen.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Apre pawòl pa m, yo pa t pale ankò, e pawòl mwen yo te etonnen yo.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Yo te tann mwen tankou lapli. Yo te ouvri bouch yo pou bwe, konsi se pou lapli nan sezon prentan.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Mwen te souri sou yo lè yo pa t kwè, e limyè a figi m pa t janm vin ba.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Mwen te chwazi yon chemen pou yo, te chita tankou chèf, e te demere tankou wa pami sòlda yo, tankou yon moun ki bay rekonfò a sila ki andèy yo.”
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
