Psalm 77

1 Dem Vorsänger. Nach Jedutun. Ein Psalm Asaphs. Ich rufe zu Gott und will schreien, zu Gott rufe ich, und er wolle auf mich hören!

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 Zur Zeit meiner Not suchte ich den Herrn; meine Hand war des Nachts unablässig ausgestreckt, meine Seele wollte sich nicht trösten lassen.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Dachte ich an Gott, so mußte ich seufzen, sann ich nach, so ward mein Geist bekümmert. (Pause)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Du hieltest meine Augenlider offen; ich warf mich hin und her und konnte nicht reden.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Da gedachte ich der alten Zeit, der vorigen Jahre;

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 ich erinnerte mich wieder an mein Saitenspiel, betete in meinem Herzen, und mein Geist fing an zu forschen:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 Wird denn der Herr auf ewig verstoßen und fortan nicht mehr gnädig sein?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Ist's denn ganz und gar aus mit seiner Gnade, und hat sein Reden für immer aufgehört?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Hat denn Gott vergessen, gnädig zu sein, und im Zorn seine Barmherzigkeit verschlossen? (Pause)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Und ich sprach: Ich will das leiden, die Änderungen, welche die rechte Hand des Höchsten getroffen hat.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Ich will rühmen die Taten des HERRN; denn ich gedenke deiner vorigen Wunder

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 und besinne mich aller deiner Werke und ziehe deine großen Taten in Betracht:

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 O Gott, dein Weg ist heilig! Wer ist ein so großer Gott wie du?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Du bist der Gott, der Wunder tut; du hast deine Macht bewiesen an den Völkern!

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Du hast dein Volk erlöst mit deinem Arm, die Kinder Jakobs und Josephs. (Pause)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Als dich, o Gott, die Wasser sahen, als dich die Wasser sahen, da brausten sie und das Meer ward aufgeregt;

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 die Wolken gossen Wasser, es donnerte in den Lüften, und deine Pfeile fuhren daher;

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 deine Donnerstimme erschallte im Wirbelwind, die Blitze beleuchteten den Erdkreis, daß die Erde in Zittern und Beben geriet;

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 dein Weg war im Meer und deine Bahn in großen Wassern, und deine Fußstapfen waren nicht zu erkennen;

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 du führtest dein Volk wie eine Herde durch Mose und Aaron.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.