Sprueche 5
1 Mein Sohn, merke auf meine Weisheit und neige dein Ohr meiner Belehrung zu;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 daß du Vorsicht übest und deine Lippen Erkenntnis bewahren.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Denn von Honig triefen die Lippen der Fremden, und glätter als Öl ist ihr Gaumen;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 aber zuletzt ist sie bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidig Schwert;
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 den Pfad des Lebens erwägt sie nicht einmal; sie geht eine unsichere Bahn, die sie selbst nicht kennt.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Und nun, ihr Söhne, höret mir zu und weichet nicht von den Reden meines Mundes!
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Bleibe fern von dem Weg, der zu ihr führt, und nähere dich nicht der Tür ihres Hauses!
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Daß du nicht Fremden deine Ehre opferst und deine Jahre dem Grausamen;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 daß sich nicht Fremde von deinem Vermögen sättigen und du dich nicht abmühen müssest für eines andern Haus,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 also daß, wenn dir dann Leib und Fleisch hinschwindet, du zuletzt seufzen und sagen müssest:
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Warum habe ich doch die Zucht gehaßt, warum hat mein Herz die Zurechtweisung verachtet?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Ich habe nicht gehört auf die Stimme meiner Lehrer und meinen Lehrmeistern kein Gehör geschenkt!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Fast wäre ich gänzlich ins Unglück geraten, inmitten der Versammlung und der Gemeinde!
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Trinke Wasser aus deinem Born und Ströme aus deinem Brunnen!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Sollen deine Quellen sich auf die Straße ergießen, deine Wasserbäche auf die Plätze?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Sie sollen dir allein gehören und keinem Fremden neben dir!
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Dein Born sei gesegnet, und freue dich des Weibes deiner Jugend!
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Die liebliche Hindin, die anmutige Gemse, möge dich ihr Busen allezeit ergötzen, mögest du dich an ihrer Liebe stets berauschen!
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Warum aber, mein Sohn, wolltest du dich an einer andern vergehen und den Busen einer Fremden umarmen?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Denn eines jeglichen Wege liegen klar vor den Augen des HERRN, und er achtet auf alle seine Pfade!
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Den Gottlosen nehmen seine eigenen Missetaten gefangen, und von den Stricken seiner Sünde wird er festgehalten.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Er stirbt an Zuchtlosigkeit, und infolge seiner großen Torheit taumelt er dahin.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
