Job 13
1 Siehe, das hat alles mein Auge gesehen und mein Ohr gehöret, und habe es verstanden.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Was ihr wisset, das weiß ich auch, und bin nicht geringer denn ihr.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Doch wollte ich gerne wider den Allmächtigen reden und wollte gerne mit Gott rechten.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Denn ihr deutet es fälschlich und seid alle unnütze Ärzte.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Wollte Gott, ihr schwieget; so würdet ihr weise.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Höret doch meine Strafe und merket auf die Sache, davon ich rede.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Wollt ihr Gott verteidigen mit Unrecht und für ihn List brauchen?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Wollt ihr seine Person ansehen? Wollt ihr Gott vertreten?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Wird's euch auch wohlgehen, wenn er euch richten wird? Meinet ihr, daß ihr ihn täuschen werdet, wie man einen Menschen täuschet?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Er wird euch strafen, wo ihr Person ansehet heimlich.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Wird er euch nicht erschrecken, wenn er sich wird hervortun, und seine Furcht wird über euch fallen?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Euer Gedächtnis wird verglichen werden der Asche, und euer Rücken wird wie ein Leimenhaufe sein.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Schweiget mir, daß ich rede; es soll mir nichts fehlen.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Was soll ich mein Fleisch mit meinen Zähnen beißen und meine Seele in meine Hände legen?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Siehe, er wird mich doch erwürgen, und ich kann's nicht erwarten; doch will ich meine Wege vor ihm strafen.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Er wird ja mein Heil sein; denn es kommt kein Heuchler vor ihn.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Höret meine Rede und meine Auslegung vor euren Ohren!
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Siehe, ich habe das Urteil schon gefället; ich weiß, daß ich werde gerecht sein.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Wer ist, der mit mir rechten will? Aber nun muß ich schweigen und verderben.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Zweierlei tu mir nur nicht, so will ich mich vor dir nicht verbergen:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Laß deine Hand ferne von mir sein, und dein Schrecken erschrecke mich nicht.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Rufe mir, ich will dir antworten; oder ich will reden, antworte du mir.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Wie viel ist meiner Missetat und Sünden? Laß mich wissen meine Übertretung und Sünde!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Warum verbirgest du dein Antlitz und hältst mich für deinen Feind?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Willst du wider ein fliegend Blatt so ernst sein und einen dürren Halm verfolgen?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Denn du schreibest mir an Betrübnis und willst mich umbringen um der Sünden willen meiner Jugend.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Du hast meinen Fuß in Stock gelegt und hast acht auf alle meine Pfade und siehest auf die Fußtapfen meiner Füße,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 der ich doch wie ein faul Aas vergehe und wie ein Kleid, das die Motten fressen.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
