Psalm 92

1 Ein Psalm. Ein Lied, für den Sabbattag. Köstlich ist's, Jahwe zu danken und deinem Namen zu lobsingen, du Höchster,

Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2 am Morgen deine Gnade zu verkündigen und deine Treue in den Nächten

Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

3 zum zehnsaitigen Psalter und zur Harfe, zu Saitenspiel auf der Zither.

Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4 Denn du hast mich fröhlich gemacht, Jahwe, durch dein Thun; ich juble über die Werke deiner Hände.

Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

5 Wie sind deine Werke so groß, Jahwe, deine Gedanken so sehr tief!

Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6 Der tierische Mensch erkennt es nicht, und der Thor begreift es nicht.

A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7 Wenn die Gottlosen wie das Gras sprossen, und alle Übelthäter blühen, so geschieht das, damit sie für immer vertilgt werden.

Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

8 Du aber, Jahwe, thronst auf ewig in der Himmelshöhe.

Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9 Denn fürwahr, deine Feinde, Jahwe, denn fürwahr, deine Feinde werden vergehen, alle Übelthäter werden sich zerstreuen.

Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

10 Und du ließest mein Horn hoch erhoben sein wie das eines Wildochsen, kräftigtest mein Alter durch frisches Öl.

De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11 Mein Auge blickte mit Lust auf meine Feinde, und meine Ohren hörten ihre Freude an den Bösewichtern, die sich wider mich erhoben hatten.

És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

12 Der Fromme sproßt wie die Palme; er wächst wie die Ceder auf dem Libanon.

Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13 Im Tempel Jahwes gepflanzt, treiben sie in den Vorhöfen unseres Gottes Sprossen.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14 Noch im Alter tragen sie Frucht, sind saftvoll und frisch,

Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

15 zu verkünden, daß Jahwe gerecht ist, mein Fels, an dem kein Unrecht ist.

Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!