Job 37
1 Oui, à ce bruit mon cœur s'épouvante, il s'ébranle et se déplace.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Ecoutez! écoutez le roulement de sa voix, et le murmure qui sort de sa bouche!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Il lui fait parcourir tout le ciel, et Il lance l'éclair jusqu'à l'horizon de la terre.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Aussitôt sa voix mugit, Il tonne de sa voix de majesté, et ne retient plus sa foudre,
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Dieu par sa voix produit la merveille du tonnerre; Il fait des choses grandes que nous ne comprenons point.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Il dit à la neige: Tombe sur la terre! la pluie et les torrents de pluie attestent sa puissance.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Il engourdit les mains de tous les hommes, afin que tous les humains qui sont ses créatures, reconnaissent ce qu'il est.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Alors les bêtes sauvages gagnent leurs tanières, et sommeillent dans leurs cavernes.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 La tempête sort de sa prison, et les vents impétueux amènent la froidure.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Au souffle de Dieu la glace est formée, et les ondes dilatées se condensent;
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 d'humidité Il charge aussi la nue; Il épand les nuages porteurs de ses feux,
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 qui tournoient en tout sens, sous sa conduite, pour exécuter tout ce qu'il leur commande, sur la surface du disque de la terre;
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 tantôt pour punir, si sa terre est coupable, tantôt pour bénir, Il les fait arriver.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 O Job, prête l'oreille à ces choses! continue à étudier les miracles de Dieu!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 En sais-tu les causes, quand Dieu les fait paraître, et qu'il fait resplendir le feu de sa nuée?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Comprends-tu le balancement des nues, merveille du Dieu parfaitement sage,
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 la chaleur que prennent tes vêtements, quand la terre reçoit du midi un air qui accable?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Etendras-tu, comme Lui, le firmament, lui donnant la solidité d'un miroir de fonte?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Apprends-nous ce qu'il nous faut Lui dire? Ah! les ténèbres où nous sommes, nous mettent hors d'état de Lui rien proposer!…
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Mes discours lui seront-ils rapportés?… Mais désira-t-on jamais d'être anéanti?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Aussi bien l'on ne regarde point fixement le soleil, quand il brille dans les airs, et qu'un vent passe, et lui rend sa pureté.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Du Septentrion l'on peut bien tirer l'or, mais Dieu oppose un éclat formidable.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Jusqu'au Tout-puissant nous ne saurions pénétrer! Il est éminent par la force et par l'équité, et par une souveraine justice; Il ne rend aucun compte.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Craignez-le donc, ô hommes; Il n'accorde ses regards à aucun des sages.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
