Psaumes 88
1 Éternel, Dieu de ma délivrance, je crie jour et nuit devant toi.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Que ma prière parvienne en ta présence; incline ton oreille à mon cri.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse; je suis comme un homme sans vigueur,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Gisant parmi les morts, tel que les blessés à mort, qui sont couchés dans le tombeau, dont tu ne te souviens plus, et qui sont séparés de ta main.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Tu m'as mis dans la fosse la plus basse, dans les lieux ténébreux, dans les abîmes.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Ta colère pèse sur moi, et tu m'accables de tous tes flots. (Sélah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Tu as éloigné de moi ceux que je connais; tu m'as rendu pour eux un objet d'horreur; je suis enfermé et je ne puis sortir.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mon œil se consume par l'affliction; je t'invoque, ô Éternel, tous les jours; j'étends mes mains vers toi.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Feras-tu quelque merveille pour les morts? Ou les trépassés se lèveront-ils pour te louer? (Sélah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Annoncera-t-on ta bonté dans le tombeau, et ta fidélité dans l'abîme?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres, et ta justice dans la terre d'oubli?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Et moi, Éternel, je crie à toi; ma prière te prévient dès le matin.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Éternel, pourquoi rejettes-tu mon âme, et me caches-tu ta face?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Je suis affligé et comme expirant dès ma jeunesse; je suis chargé de tes terreurs, je suis éperdu.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Tes fureurs ont passé sur moi; tes épouvantes me tuent.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Elles m'environnent comme des eaux chaque jour; elles m'enveloppent toutes à la fois.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; ceux que je connais, ce sont les ténèbres.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
