Psaumes 132
1 Cantique de Mahaloth. Ô Eternel! souviens-toi de David, [et] de toute son affliction.
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Lequel a juré à l'Eternel, [et] fait vœu au Puissant de Jacob, [en disant]:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 Si j'entre au Tabernacle de ma maison, [et] si je monte sur le lit où je couche;
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Si je donne du sommeil à mes yeux, [si je laisse] sommeiller mes paupières,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Jusqu’à ce que j'aurai trouvé un lieu à l'Eternel, [et] des pavillons pour le Puissant de Jacob.
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Voici, nous avons ouï parler d'elle vers Ephrat, nous l'avons trouvée aux champs de Jahar.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Nous entrerons dans ses pavillons, [et] nous nous prosternerons devant son marchepied.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Lève-toi, ô Eternel! [pour venir] en ton repos, toi, et l'Arche de ta force.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Que tes Sacrificateurs soient revêtus de la justice, et que tes bien-aimés chantent de joie.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Pour l'amour de David ton serviteur, ne fais point que ton Oint tourne le visage en arrière.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 L'Eternel a juré en vérité à David, [et] il ne se rétractera point, [disant]: je mettrai du fruit de ton ventre sur ton trône.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Si tes enfants gardent mon alliance, et mon témoignage, que je leur enseignerai, leurs fils aussi seront assis à perpétuité sur ton trône.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Car l'Eternel a choisi Sion; il l'a préférée pour être son siège.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Elle est, [dit-il], mon repos à perpétuité; j'y demeurerai, parce que je l'ai chérie.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Je bénirai abondamment ses vivres; je rassasierai de pain ses pauvres.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Et je revêtirai ses Sacrificateurs de délivrance; et ses bien-aimés chanteront avec des transports.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Je ferai qu'en elle germera une corne à David; je préparerai une lampe à mon Oint.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Je revêtirai de honte ses ennemis, et son diadème fleurira sur lui.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
