Job 6
1 Mais Job répondit, et dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Plût à Dieu que mon indignation fût bien pesée, et qu'on mît ensemble dans une balance ma calamité!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Car elle serait plus pesante que le sable de la mer; c'est pourquoi mes paroles sont englouties.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Parce que les flèches du Tout-puissant sont au dedans de moi; mon esprit en suce le venin; les frayeurs de Dieu se dressent en bataille contre moi.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 L'âne sauvage braira-t-il après l'herbe, et le bœuf mugira-t-il après son fourrage?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Mangera-t-on sans sel ce qui est fade? trouvera-t-on de la saveur dans le blanc d'un œuf?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Mais pour moi, les choses que je n'aurais pas seulement voulu toucher, sont des saletés qu'il faut que je mange.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Plût à Dieu que ce que je demande m'arrivât, et que Dieu me donnât ce que j'attends;
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Et que Dieu voulût m'écraser, et [qu'il voulût] lâcher sa main pour m'achever!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Mais j'ai encore cette consolation, quoique la douleur me consume, et qu'elle ne m'épargne point, que je n'ai point tû les paroles du Saint.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Quelle est ma force, que je puisse soutenir [de si grands maux]? et quelle [en est] la fin, que je puisse prolonger ma vie?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ma force est-elle une force de pierre, et ma chair est-elle d'acier?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Ne suis-je pas destitué de secours, et tout appui n'est-il pas éloigné de moi?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 A celui qui se fond [sous l'ardeur des maux, est due] la compassion de son ami; mais il a abandonné la crainte du Tout-puissant.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mes frères m'ont manqué comme un torrent, comme le cours impétueux des torrents qui passent;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Lesquels on ne voit point à cause de la glace, et sur lesquels s'entasse la neige;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Lesquels, au temps que la chaleur donne dessus, défaillent; quand ils sentent la chaleur, ils disparaissent de leur lieu;
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Lesquels serpentant çà et là par les chemins, se réduisent à rien, et se perdent.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Les troupes des voyageurs de Téma y pensaient, ceux qui vont en Séba s'y attendaient;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 [Mais] ils sont honteux d'y avoir espéré; ils y sont allés, et ils en ont rougi.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Certes, vous m'êtes devenus inutiles; vous avez vu ma calamité étonnante, et vous en avez eu horreur.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Est-ce que je vous ai dit: Apportez-moi et me faites des présents de votre bien?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Et délivrez-moi de la main de l'ennemi, et me rachetez de la main des terribles?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Enseignez-moi, et je me tairai; et faites-moi entendre en quoi j'ai erré.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Ô combien sont fortes les paroles de vérité! mais votre censure, à quoi tend-elle?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Pensez-vous qu'il ne faille avoir que des paroles pour censurer; et que les discours de celui qui est hors d'espérance, ne soient que du vent?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Vous vous jetez même sur un orphelin, et vous percez votre intime ami.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Mais maintenant je vous prie regardez-moi bien, si je mens en votre présence!
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Revenez, je vous prie, [et] qu'il n'y ait point d'injustice [en vous]; oui, revenez encore; car je ne suis point coupable en cela.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Y a-t-il de l'iniquité en ma langue? et mon palais ne sait-il pas discerner mes calamités?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
