Job 29
1 Et Job continuant, reprit son discours sentencieux, et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 Oh! qui me ferait être comme j'étais autrefois, comme j'étais en ces jours où Dieu me gardait.
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 Quand il faisait luire sa lampe sur ma tête, et quand je marchais parmi les ténèbres, [éclairé] par sa lumière.
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Comme j'étais aux jours de mon automne, lorsque le secret de Dieu était dans ma tente.
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Quand le Tout-puissant était encore avec moi, et mes gens autour de moi.
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 Quand je lavais mes pas dans le beurre, et que des ruisseaux d'huile découlaient pour moi du rocher.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Quand je sortais vers la porte passant par la ville, et que je me faisais préparer un siège dans la place,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Les jeunes gens me voyant se cachaient, les vieillards se levaient, et se tenaient debout.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Les principaux s'abstenaient de parler, et mettaient la main sur leur bouche.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 Les Conducteurs retenaient leur voix, et leur langue était attachée à leur palais.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 L'oreille qui m'entendait, disait que j'étais bienheureux, et l'œil qui me voyait, déposait en ma faveur.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 Car je délivrais l'affligé qui criait, et l'orphelin qui n'avait personne pour le secourir.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 La bénédiction de celui qui s'en allait périr, venait sur moi, et je faisais que le cœur de la veuve chantait de joie.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 J'étais revêtu de la justice, elle me servait de vêtement, et mon équité m'était comme un manteau, et [comme] une tiare.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Je servais d'œil à l'aveugle, et de pieds au boiteux.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 J'étais le père des pauvres, et je m'informais diligemment de la cause qui ne m'était point connue.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Je cassais les grosses dents de l'injuste, et je lui arrachais la proie d'entre ses dents.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 C'est pourquoi je disais: Je mourrai dans mon lit, et je multiplierai mes jours comme les grains de sable.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Ma racine était ouverte aux eaux, et la rosée demeurait toute la nuit sur mes branches.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ma gloire se renouvelait en moi, et mon arc était renforcé en ma main.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 On m'écoutait, et on attendait [que j'eusse parlé]; et lorsque j'avais dit mon avis, on se tenait dans le silence.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Ils ne répliquaient rien après ce que je disais, et ma parole se répandait sur eux [comme une rosée].
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Ils m'attendaient comme on attend la pluie; ils ouvraient leur bouche, comme après la pluie de la dernière saison.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Riais-je avec eux? ils ne le croyaient point; et ils ne faisaient point disparaître la sérénité de mon visage.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Voulais-je aller avec eux? j'étais assis au haut bout, j'étais entr'eux comme un Roi dans son armée, et comme un homme qui console les affligés.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
