Job 14
1 L'homme né de femme est de courte vie, et rassasié d'agitations.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Il sort comme une fleur, puis il est coupé, et il s'enfuit comme une ombre qui ne s'arrête point.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Cependant tu as ouvert tes yeux sur lui, et tu me tires en cause devant toi.
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Qui est-ce qui tirera le pur de l'impur? personne.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Les jours de l'homme sont déterminés, le nombre de ses mois est entre tes mains, tu lui as prescrit ses limites, et il ne passera point au delà.
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Retire-toi de lui, afin qu'il ait du relâche, jusqu'à ce que comme un mercenaire il ait achevé sa journée.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Car si un arbre est coupé, il y a de l'espérance, et il poussera encore, et ne manquera pas de rejetons;
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Quoique sa racine soit envieillie dans la terre, et que son tronc soit mort dans la poussière;
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Dès qu'il sentira l'eau il regermera, et produira des branches, comme un arbre nouvellement planté.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Mais l'homme meurt, et perd toute sa force; il expire; et puis où est-il?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 [Comme] les eaux s'écoulent de la mer, et une rivière s'assèche, et tarit;
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Ainsi l'homme est couché par terre, et ne se relève point; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de cieux ils ne se réveilleront point, et ne seront point réveillés de leur sommeil.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 Ô que tu me cachasses dans une fosse sous la terre, que tu m'y misses à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, [et] que tu me donnasses un terme; après lequel tu te souvinsses de moi! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Si l'homme meurt, revivra-t-il? J'attendrai [donc] tous les jours de mon combat, jusqu'à ce qu'il m'arrive du changement.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Appelle-moi, et je te répondrai; ne dédaigne point l'ouvrage de tes mains.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Or maintenant tu comptes mes pas, et tu n'exceptes rien de mon péché.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Mes péchés sont cachetés comme dans une valise, et tu as cousu ensemble mes iniquités.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Car [comme] une montagne en tombant s'éboule, et [comme] un rocher est transporté de sa place;
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 Et [comme] les eaux minent les pierres, et entraînent par leur débordement la poussière de la terre, avec tout ce qu'elle a produit, tu fais ainsi périr l'attente de l'homme [mortel].
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Tu te montres toujours plus fort que lui, et il s'en va; [et] lui ayant fait changer de visage, tu l'envoies au loin.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Ses enfants seront avancés, et il n'en saura rien; ou ils seront abaissés, et il ne s'en souciera point.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Seulement sa chair, [pendant qu'elle est] sur lui, a de la douleur, et son âme s'afflige [tandis qu'elle est] en lui.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
