Psaumes 9
1 Au chef des chantres. Sur Mout-Labbén. Psaume de David. Je rends grâce à l’Eternel de tout mon cœur, je veux proclamer toutes tes merveilles,
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 je veux me réjouir et exulter en toi, chanter ton nom, Dieu suprême,
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 alors que mes ennemis lâchent pied et reculent, qu’ils trébuchent et périssent sous tes coups.
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
4 Oui, tu as fait triompher mon droit, ma cause, pris place sur ton trône en juge équitable.
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
5 Tu as réprimandé les peuples, perdu l’impie: leur nom, tu l’as effacé à tout jamais.
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 O l’ennemi! C’En est fini pour toujours des ruines; plus de villes démolies par toi! C’Est leur souvenir à eux qui disparaît.
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 Mais le Seigneur demeure éternellement, il a établi son trône pour la justice.
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
8 Oui, c’est lui qui juge le monde avec équité, il prononce sur les nations avec droiture.
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 Que l’Eternel soit donc un abri pour l’opprimé, un abri dans les temps de détresse!
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
10 Ainsi se confient en toi ceux qui connaissent ton nom; car tu ne délaisses point, ô Seigneur, ceux qui te recherchent.
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 Célébrez l’Eternel qui siège à Sion; proclamez parmi les peuples ses hauts faits.
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
12 Car il demande compte du sang versé, il en conserve le souvenir, il n’oublie point le cri des humbles.
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 Sois-moi propice, Seigneur! Vois quelle est ma misère du fait de mes ennemis, toi qui me retires des portes de la mort;
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 afin que je puisse proclamer tes louanges aux portes de la fille de Sion et me réjouir de ton secours.
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 Que les peuples s’enfoncent dans la fosse qu’ils ont creusée, que leur pied s’embarrasse dans le filet qu’ils ont dissimulé!
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 L’Eternel s’est manifesté, il a exercé la justice; le méchant est pris au piège par ses propres œuvres. Higayon, (Sélah)
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol h7585)
18 Car le pauvre n’est pas oublié sans retour, l’espoir des humbles n’est pas perdu à jamais.
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 Lève-toi, Seigneur! Que le mortel ne triomphe pas! Que les peuples soient appelés en jugement devant toi!
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
20 Inspire-leur, ô Eternel, la terreur: que les peuples sachent qu’ils sont de faibles mortels! (Sélah)
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
