Job 19
1 Job reprit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Jusqu’à quand contristerez-vous mon âme et m’accablerez-vous de vos discours?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Voilà dix fois que vous m’injuriez; vous ne rougissez pas de me torturer.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Mais soit! Admettons que j’aie des torts: ces torts ne pèseraient que sur moi.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Quant à vous, si vraiment vous prétendez vous grandir à mes dépens et me reprocher la honte où je suis réduit,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 sachez donc que c’est Dieu qui m’a fait un passe-droit, et qui m’a enveloppé de ses embûches.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Quoi! Je crie à la violence et ne trouve point d’écho; j’appelle au secours, et de justice point!
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Il m’a barré la route, impossible de passer; sur mes sentiers, il a répandu les ténèbres.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Il m’a dépouillé de mon honneur; il a enlevé la couronne de ma tête.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Il m’a démoli de fond en comble, et je me suis écroulé; il a arraché comme un arbre mon espérance.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 II a enflammé sa colère contre moi; il m’a traité comme ses ennemis.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Ses hordes arrivent en masse, se fraient un chemin contre moi et mettent le siège autour de ma tente.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Mes frères, il les a éloignés de moi, mes amis ne sont plus que des étrangers pour moi.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m’ont délaissé, mes intimes m’ont oublié.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Les gens de ma maison, mes propres servantes me considèrent comme un intrus; je suis devenu un inconnu à leurs yeux.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 J’Appelle mon serviteur: il ne répond pas; je suis obligé de le supplier de ma bouche.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mon haleine est odieuse à ma femme et mes caresses aux fils de mes entrailles,
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Même de jeunes enfants me montrent leur dédain; quand je veux me lever, ils manifestent contre moi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Tous mes fidèles confidents m’ont pris en horreur, et ceux que j’aimais se sont tournés contre moi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mes os sont collés à ma peau et à ma chair; je n’ai sauvé du désastre que la peau de mes dents.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ah! Pitié, pitié, vous mes amis! Vous voyez que la main de Dieu m’a frappé.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Pourquoi me persécutez-vous à l’exemple de Dieu? Pourquoi êtes-vous insatiables de ma chair?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Plût à Dieu que mes paroles fussent mises par écrit, qu’elles fussent burinées dans le livre!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Qu’avec un stylet de fer et de plomb, elles fussent gravées pour toujours dans le roc!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Je sais bien, moi, que mon sauveur vit, et qu’à la fin il se manifestera sur la terre.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Après que ma peau, que voilà, sera complètement tombée, libéré de ma chair, je verrai Dieu!
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Oui, je le contemplerai moi-même pour mon bien, mes yeux le verront, non ceux d’un autre. Mon cœur se consume d’attente dans mon sein.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Que si donc vous dites: "Comme nous allons nous acharner contre lui!" le fond du débat tenant à ma personne,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 eh bien, ayez peur du glaive, car l’emportement dont vous faites preuve est un crime passible du glaive! Ainsi vous apprendrez qu’il y a une justice.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
