Psaumes 104
1 Mon âme, bénis l’Éternel! Éternel, mon Dieu, tu es merveilleusement grand, tu es revêtu de majesté et de magnificence!
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Il s’enveloppe de lumière comme d’un manteau; il étend les cieux comme une tenture.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Il joint les poutres de ses chambres hautes dans les eaux; il fait des nuées son char; il se promène sur les ailes du vent.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Il fait ses anges des esprits, et ses serviteurs des flammes de feu.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Il a fondé la terre sur ses bases; elle ne sera point ébranlée, à toujours et à perpétuité.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Tu l’avais couverte de l’abîme comme d’un vêtement, les eaux se tenaient au-dessus des montagnes:
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 À ta menace, elles s’enfuirent; à la voix de ton tonnerre, elles se hâtèrent de fuir: –
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Les montagnes s’élevèrent, les vallées s’abaissèrent, au lieu même que tu leur avais établi; –
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Tu leur as mis une limite qu’elles ne dépasseront point; elles ne reviendront pas couvrir la terre.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Il a envoyé les sources dans les vallées: elles coulent entre les montagnes;
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Elles abreuvent toutes les bêtes des champs; les ânes sauvages y étanchent leur soif.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Les oiseaux des cieux demeurent auprès d’elles; ils font résonner leur voix d’entre les branches.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 De ses chambres hautes, il abreuve les montagnes; la terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Il fait germer l’herbe pour le bétail, et les plantes pour le service de l’homme, faisant sortir le pain de la terre,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Et le vin qui réjouit le cœur de l’homme, faisant reluire son visage avec l’huile; et avec le pain il soutient le cœur de l’homme.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Les arbres de l’Éternel sont rassasiés, les cèdres du Liban, qu’il a plantés,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Où les oiseaux font leurs nids. Les pins sont la demeure de la cigogne.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Les hautes montagnes sont pour les bouquetins; les rochers sont le refuge des damans.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Il a fait la lune pour les saisons; le soleil connaît son coucher.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Tu amènes les ténèbres, et la nuit arrive: alors toutes les bêtes de la forêt sont en mouvement;
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Les lionceaux rugissent après la proie, et pour demander à Dieu leur nourriture…
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Le soleil se lève: ils se retirent, et se couchent dans leurs tanières.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 [Alors] l’homme sort à son ouvrage et à son travail, jusqu’au soir.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Que tes œuvres sont nombreuses, ô Éternel! tu les as toutes faites avec sagesse. La terre est pleine de tes richesses.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Cette mer, grande et vaste en tous sens! Là se meuvent sans nombre des animaux, les petits avec les grands;
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Là se promènent les navires, [là] ce léviathan que tu as formé pour s’y ébattre.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Tous s’attendent à toi, afin que tu leur donnes leur nourriture en son temps.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Tu leur donnes, ils recueillent; tu ouvres ta main, ils sont rassasiés de biens.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Tu caches ta face, ils sont troublés; tu retires leur souffle, ils expirent et retournent à leur poussière.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Tu envoies ton esprit: ils sont créés, et tu renouvelles la face de la terre.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 La gloire de l’Éternel sera à toujours; l’Éternel se réjouira en ses œuvres.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Il regarde vers la terre, et elle tremble; il touche les montagnes, et elles fument.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Je chanterai à l’Éternel durant ma vie, je chanterai des cantiques à mon Dieu tant que j’existerai.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Que ma méditation lui soit agréable; moi, je me réjouirai en l’Éternel.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Les pécheurs prendront fin de dessus la terre, et les méchants ne seront plus. Mon âme, bénis l’Éternel! Louez Jah!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
