< Psaumes 74 >
1 Cantique d'Asaph. Pourquoi, ô Dieu, nous as-tu rejetés pour toujours? Pourquoi ta colère est-elle allumée contre le troupeau de ton pâturage?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Souviens-toi de ton peuple que tu as acquis aux jours anciens, que tu as racheté pour être la tribu de ton héritage! Souviens-toi de ta montagne de Sion où tu faisais ta résidence,
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 porte tes pas vers ces ruines irréparables; l'ennemi a tout ravagé dans le sanctuaire.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Tes adversaires ont rugi au milieu de tes saints parvis; ils ont établi pour emblèmes leurs emblèmes.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 On les a vus, pareils au bûcheron, qui lève la cognée dans une épaisse forêt.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Et maintenant, toutes les sculptures ensemble; ils les ont brisées à coups de hache et de marteau.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 Ils ont livré au feu ton sanctuaire; ils ont abattu et profané la demeure de ton nom.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Ils disaient dans leur cœur: " Détruisons-les tous ensemble! " Ils ont brûlé dans le pays tous les lieux saints.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Nous ne voyons plus nos signes; il n'y a plus de prophète, et personne parmi nous qui sache jusques à quand...
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Jusques à quand, ô Dieu, l'oppresseur insultera-t-il, l'ennemi blasphémera-t-il sans cesse ton nom?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Tire-la de ton sein et détruis-les!
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Pourtant Dieu est mon roi dès les temps anciens, lui qui a opéré tant de délivrances sur la terre.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 C'est toi qui as divisé la mer par ta puissance, toi qui as brisé la tête des monstres dans les eaux.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 C'est toi qui as écrasé les têtes de Léviathan, et l'as donné en pâture au peuple du désert.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 C'est toi qui as fait jaillir la source et le torrent, toi qui as mis à sec les fleuves qui ne tarissent pas.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 A toi est le jour, à toi est la nuit; c'est toi qui as créé la lune et le soleil.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 C'est toi qui as fixé toutes les limites de la terre; l'été et l'hiver, c'est toi qui les as établis.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Souviens-toi: l'ennemi insulte Yahweh, un peuple insensé blasphème ton nom!
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne livre pas aux bêtes l'âme de ta tourterelle, n'oublie pas pour toujours la vie de tes pauvres.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Prends garde à ton alliance! car tous les coins du pays sont pleins de repaires de violence.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Que l'opprimé ne s'en retourne pas confus, que le malheureux et le pauvre puissent bénir ton nom!
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Lève-toi, ô Dieu, prends en main ta cause; souviens-toi des outrages que t'adresse chaque jour l'insensé.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 N'oublie pas les clameurs de tes adversaires, l'insolence toujours croissante de ceux qui te haïssent.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!