Job 39
1 Connais-tu le temps où les chèvres sauvages font leurs petits? As-tu observé les biches quand elles mettent bas?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 As-tu compté les mois de leur portée, et connais-tu l’époque de leur délivrance?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Elles se mettent à genoux, déposent leurs petits, et sont quittes de leurs douleurs.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Leurs faons se fortifient et grandissent dans les champs; ils s’en vont, et ne reviennent plus.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Qui a lâché l’onagre en liberté, qui a brisé les liens de l’âne sauvage,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 à qui j’ai donné le désert pour maison, pour demeure la plaine salée?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Il méprise le tumulte des villes, il n’entend pas les cris d’un maître.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Il parcourt les montagnes pour trouver sa pâture, il y poursuit les moindres traces de verdure.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Le buffle voudra-t-il te servir, ou bien passera-t-il la nuit dans son étable?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 L’attacheras-tu avec une corde au sillon, ou bien hersera-t-il derrière toi dans les vallées?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Te fieras-tu à lui parce qu’il est très fort, lui laisseras-tu faire tes travaux?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Compteras-tu sur lui pour rentrer ta moisson, pour recueillir le blé dans ton aire?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 L’aile de l’autruche bat joyeusement; elle n’a ni l’aile pieuse ni le plumage de la cigogne.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Elle abandonne ses œufs à la terre, et les laisse chauffer sur le sable.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Elle oublie que le pied peut les fouler, la bête des champs les écraser.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Elle est dure pour ses petits, comme s’ils n’étaient pas siens; que son travail soit vain, elle ne s’en inquiète pas.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Car Dieu lui a refusé la sagesse, et ne lui a pas départi l’intelligence.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Mais quand elle se bat les flancs et prend son essor, elle se rit du cheval et du cavalier.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Est-ce toi qui donnes au cheval la vigueur, qui revêts son cou d’une crinière flottante,
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 qui le fais bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement répand la terreur.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Il creuse du pied la terre, il est fier de sa force, il s’élance au-devant du combat.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Il se rit de la peur; rien ne l’effraie; il ne recule pas devant l’épée.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Sur lui résonne le carquois, la lance étincelante et le javelot.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Il frémit, il s’agite, il dévore le sol; il ne se contient plus quand la trompette sonne.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Au bruit de la trompette, il dit: « Allons! » De loin il flaire la bataille, la voix tonnante des chefs et les cris des guerriers.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Est-ce par ta sagesse que l’épervier prend son vol et déploie ses ailes vers le midi?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Est-ce à ton ordre que l’aigle s’élève, et fait son nid sur les hauteurs?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Il habite les rochers, il fixe sa demeure dans les dents de la pierre, sur les sommets.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 De là, il guette sa proie, son regard perce au loin.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Ses petits s’abreuvent de sang; partout où il y a des cadavres, on le trouve.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
