< Job 17 >
1 « Mon esprit est consumé. Mes jours sont éteints et la tombe est prête pour moi.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Il y a certainement des moqueurs avec moi. Mon regard s'attarde sur leur provocation.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 « Maintenant, donnez un gage. Sers-toi de toi-même comme garantie pour moi. Qui est là pour me donner la main?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Car tu as caché leur cœur à l'intelligence, c'est pourquoi vous ne les exalterez pas.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Celui qui dénonce ses amis pour le pillage, même les yeux de ses enfants seront défaillants.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 « Mais il a fait de moi la risée du peuple. Ils me crachent au visage.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mon œil aussi est obscurci par la tristesse. Tous mes membres sont comme une ombre.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Les hommes droits s'étonneront de cela. L'innocent se soulèvera contre l'impie.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Mais le juste s'en tiendra à sa voie. Celui qui a les mains propres deviendra de plus en plus fort.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Mais quant à vous tous, revenez. Je ne trouverai pas d'homme sage parmi vous.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mes jours sont passés. Mes plans sont rompus, comme les pensées de mon cœur.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Ils changent la nuit en jour, dire « La lumière est proche » en présence de l'obscurité.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Si je considère le séjour des morts comme ma maison, si j'ai étendu ma couche dans l'obscurité, (Sheol )
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
14 si j'ai dit à la corruption: « Tu es mon père ». et au ver: « Ma mère » et « Ma sœur ».
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Où est donc mon espoir? Quant à mon espoir, qui le verra?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
16 Il descendra avec moi jusqu'aux portes du séjour des morts, ou descendre ensemble dans la poussière? » (Sheol )
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )