< Job 16 >
Felele pedig Jób, és monda:
2 « J'ai entendu beaucoup de choses semblables. Vous êtes tous de misérables consolateurs!
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Les paroles vaines auront-elles une fin? Ou qu'est-ce qui vous provoque pour que vous répondiez?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Je pourrais aussi parler comme vous le faites. Si ton âme était à la place de mon âme, Je pourrais joindre des mots contre vous, et je te fais signe de la tête,
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 mais je te fortifierais de ma bouche. La consolation de mes lèvres te soulagerait.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 « J'ai beau parler, mon chagrin ne s'apaise pas. Même si je m'abstiens, qu'est-ce qui me soulage?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Mais maintenant, Dieu, tu m'as épuisé. Tu as fait de toute ma compagnie une désolation.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Vous m'avez ratatiné. Ceci est un témoignage contre moi. Ma maigreur se dresse contre moi. Il témoigne de mon visage.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Il m'a déchiré dans sa colère et m'a persécuté. Il a grincé des dents contre moi. Mon adversaire aiguise son regard sur moi.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Ils ont ouvert leur bouche sur moi. Ils m'ont frappé sur la joue avec reproche. Ils se rassemblent contre moi.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Dieu me livre aux impies, et me jette entre les mains des méchants.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 J'étais à l'aise, et il m'a brisé. Oui, il m'a pris par le cou, et m'a mis en pièces. Il a aussi fait de moi sa cible.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Ses archers m'entourent. Il divise mes reins, et ne les épargne pas. Il déverse ma bile sur le sol.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Il me brise, brèche après brèche. Il court vers moi comme un géant.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai poussé ma corne dans la poussière.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Mon visage est rouge de pleurs. L'obscurité profonde est sur mes paupières,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 bien qu'il n'y ait aucune violence dans mes mains, et ma prière est pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 « Terre, ne couvre pas mon sang. Que mon cri n'ait pas de place pour se reposer.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Maintenant même, voici, mon témoin est dans le ciel. Celui qui se porte garant pour moi est en haut.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Mes amis se moquent de moi. Mes yeux versent des larmes à Dieu,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 qu'il maintiendrait le droit d'un homme avec Dieu, d'un fils d'homme avec son prochain!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Car lorsque quelques années se seront écoulées, Je prendrai le chemin du non-retour.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.