Job 17
1 Mi spirit schal be maad feble; my daies schulen be maad schort, and oneli the sepulcre is left to me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Y have not synned, and myn iye dwellith in bittirnessis.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Lord, delyuere thou me, and sette thou me bisidis thee; and the hond of ech fiyte ayens me.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Thou hast maad the herte of hem fer fro doctryn, `ethir knowyng of treuthe; therfor thei schulen not be enhaunsid.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 He bihetith prey to felowis, and the iyen of hise sones schulen faile.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He hath set as in to a prouerbe of the comyn puple, and his saumple bifor hem.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Myn `iye dasewide at indignacioun; and my membris ben dryuun as in to nouyt.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Iust men schulen wondre on this thing; and an innocent schal be reisid ayens an ypocrite.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 And a iust man schal holde his weie, and he schal adde strengthe to clene hondis.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Therfor alle `ye be conuertid, and come ye; and Y schal not fynde in you ony wiys man.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My daies ben passid; my thouytis ben scaterid, turmentynge myn herte.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Tho han turned the nyyt `in to day; and eft aftir derknessis hope liyt.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 If Y `susteyne, ether suffre pacientli, helle is myn hous; and Y haue arayede my bed in derknessis. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Y seide to rot, Thou art my fadur; and to wormes, Ye ben my modir and my sister.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Therfor where is now myn abidyng? and who biholdith my pacience?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
