Job 13
1 Lo, my eye hath seen all [this], my ear hath heard and understood it.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 What ye know, [the same] do I know also: I [am] not inferior to you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 But ye [are] forgers of lies, ye [are] all physicians of no value.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 O that ye would altogether hold your peace and it would be your wisdom.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Will ye accept his person? will ye contend for God?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye [so] mock him?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Shall not his excellence make you afraid? and his dread fall upon you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your remembrances [are] like to ashes, your bodies to bodies of clay.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what [will].
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Why do I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Though he shall slay me, yet will I trust in him: but I will maintain my own ways before him.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 He also [shall be] my salvation: for a hypocrite shall not come before him.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Behold now, I have ordered [my] cause; I know that I shall be justified.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who [is] he [that] will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall expire.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Only do not two [things] to me: then will I not hide myself from thee.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Withdraw thy hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many [are] my iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Why hidest thou thy face, and holdest me for thy enemy?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly to all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth-eaten.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
