Job 15
1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said,
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Should a wise men utter vain knowledge, and fill his belly with the east wind?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Should he reason with unprofitable talk? or with speeches with which he can do no good?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Yes, thou castest off fear, and restrainest prayer before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thy mouth uttereth thy iniquity, and thou choosest the tongue of the crafty.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thy own mouth condemneth thee, and not I: yes, thy own lips testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 [Art] thou the first man [that] was born? or wast thou made before the hills?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hast thou heard the secret of God? and dost thou restrain wisdom to thyself?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou that we know not? [what] understandest thou, which [is] not in us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 With us [are] both the gray headed and very aged men, much older than thy father.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 [Are] the consolations of God small with thee? is there any secret thing with thee?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Why doth thy heart carry thee away? and what do thy eyes wink at,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 That thou turnest thy spirit against God, and lettest [such] words go out of thy mouth?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What [is] man, that he should be clean? and [he who is] born of a woman, that he should be righteous?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Behold, he putteth no trust in his saints; yes, the heavens are not clean in his sight.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much more abominable and filthy [is] man, who drinketh iniquity like water?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will show thee, hear me; and that [which] I have seen, I will declare;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which wise men have told from their fathers, and have not hid [it]:
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 To whom alone the earth was given, and no stranger passed among them.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 The wicked man travaileth with pain all [his] days, and the number of years is hidden to the oppressor.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A dreadful sound [is] in his ears: in prosperity the destroyer shall come upon him.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not that he shall return out of darkness, and he is waited for by the sword.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 He wandereth abroad for bread, [saying], Where [is it]? he knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Trouble and anguish shall make him afraid; they shall prevail against him, as a king ready to the battle.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 For he stretcheth out his hand against God, and strengtheneth himself against the Almighty.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He runneth upon him, [even] on [his] neck, upon the thick bosses of his bucklers:
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Because he covereth his face with his fatness, and maketh collops of fat on [his] flanks.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And he dwelleth in desolate cities, [and] in houses which no man inhabiteth, which are ready to become heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He shall not be rich, neither shall his substance continue, neither shall he prolong the perfection of it upon the earth.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He shall not depart out of darkness; the flame shall dry up his branches, and by the breath of his mouth shall he go away.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let not him that is deceived trust in vanity: for vanity shall be his recompense.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 It shall be accomplished before his time, and his branch shall not be green.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shall shake off his unripe grape as the vine, and shall cast off his flower as the olive.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the congregation of hypocrites [shall be] desolate, and fire shall consume the tabernacles of bribery.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 They conceive mischief, and bring forth vanity, and their belly prepareth deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
