Acts 28
1 AND afterwards we learned that Melita was called that island.
És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.
2 And the Barbaroyee who dwelt in it many kindnesses showed us. And they kindled a fire, and called all of us to warm, because there was great rain and cold.
A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.
3 And Paulos took many sticks and placed upon the fire; and there came forth a viper from the heat of the fire, and bit (him) in his hand.
Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.
4 And when the Barbaroyee saw it hang upon his hand, they said, Perhaps this man is a murderer, whom, though he is escaped from the sea, justice suffereth not to live.
Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.
5 But Paulos shook his hand, and cast the viper into the fire, and nothing of evil befell him.
De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.
6 But the Barbaroyee expected that he would immediately have swelled and fallen dead upon the ground; and when they had for a great while expected and saw that nothing of evil befell him, they changed their words, and said he was a god.
Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.
7 But there were possessions in that place (belonging) to a certain man whose name was Publios, who himself was the chief of the island; and he cheerfully received us into his house three days.
Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.
8 But the father of Publios was ill in a fever, and a disease of the bowels. And Paulos went in to him, and prayed and laid his hand on him, and healed him.
Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt.
9 And when this was done, the rest also of them who were diseased in the island came to him and were cured.
Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának.
10 And with great honours they honoured us; and when we went forth from thence they supplied us.
Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.
11 But we went forth after three months and voyaged in an Alexandrine ship which had wintered at the island; and she had upon her the sign of the Twins.
Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.
12 And we came to Sarakosa the city, and remained there three days.
És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.
13 And from thence we went round and came to Regium the city. And after one day the south wind blew, and in two days we came to Putialos, a city of Italia.
Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.
14 And we found there brethren, and they prayed of us, and we were with them seven days, and then went we unto Ruma.
Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.
15 And when the brethren who were there heard, they came forth to meet us unto the street that is called Apios Foros, and unto the Three Taverns. And when Paulos saw them he thanked Aloha, and was strengthened.
Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.
16 And we entered Ruma. And the centurion allowed Paulos to sojourn where he willed, with the soldier, him who guarded him.
Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.
17 And after three days Paulos sent to convoke the principal men of the Jihudoyee; and when they were assembled, he said to them, Men, brethren, I, who in nothing have risen against the people, nor the law of our fathers, in bonds was delivered from Urishlem into the hands of the Rumoyee.
Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
18 And they who examined me willed to dismiss me, because they found not in me any fault worthy of death.
Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.
19 And when the Jihudoyee had risen against me, I was constrained to call the appeal of Caesar; (yet) not as though I had in any thing to be the accuser of the sons of my people.
De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.
20 Wherefore I have besought you to come, that I might see you, and declare to you these things; for on account of the hope of Israel am I bound with this chain.
Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.
21 They said to him, We have not received letters concerning thee from Jihud, and none of the brethren who have come from Urishlem have spoken any thing evil of thee.
Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat.
22 But we are willing to hear from thee what it is that thou thinkest; for we know that this doctrine is by no man received.
Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.
23 AND they appointed him a day; and many assembled and came where he sojourned; and he explained to them concerning the kingdom of Aloha, testifying and persuading them concerning Jeshu, from the law of Musha and from the prophets, from the morning until the evening.
Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.
24 And some of them were persuaded by his words, and others were not persuaded.
És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének.
25 And they removed from him, while not agreeing together. And Paulos said to them this word, Well spake the Spirit of Holiness, by the mouth of Eshaia the prophet, against your fathers,
Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:
26 saying, Go unto this people, and say unto them, Hearing, you will hear and will not understand. And you will see, but not discern:
Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!
27 For stupified is the heart of this people, And their hearing they have made heavy, And their eyes have they closed, Lest they should see with their eyes, And hear with their ears, And understand with their hearts, And be turned unto me, and I should forgive them.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
28 Be this therefore known to you, that to the Gentiles is sent this redemption, for they will also hear it.
Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.
És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.
30 And Paulos hired his own house, and was in it two years, and received there all those who came to him.
Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének.
31 And he preached concerning the kingdom of Aloha, and taught with confidence concerning our Lord Jeshu Meshiha, none forbidding.
Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.
