Job 9
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Of a truth I know that it is so: but how can man be just with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he be pleased to contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 [He is] wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and prospered?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Which removeth the mountains, and they know it not, when he overturneth them in his anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Which shaketh the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Which commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Which alone stretcheth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Which maketh the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Which doeth great things past finding out; yea, marvelous things without number.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Lo, he goeth by me, and I see him not: he passeth on also, but I perceive him not.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Behold, he seizeth [the prey], who can hinder him? who will say unto him, What doest thou?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God will not withdraw his anger; the helpers of Rahab do stoop under him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less shall I answer him, and choose out my words [to reason] with him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Whom, though I were righteous, yet would I not answer; I would make supplication to mine adversary.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 If I had called, and he had answered me; yet would I not believe that he hearkened unto my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If [we speak] of the strength of the mighty, lo, [he is there]! and if of judgment, who will appoint me a time?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Though I be righteous, mine own mouth shall condemn me: though I be perfect, it shall prove me perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 I am perfect; I regard not myself; I despise my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 It is all one; therefore I say, He destroyeth the perfect and the wicked.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If the scourge slay suddenly, he will mock at the trial of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of the judges thereof; if [it be] not [he], who then is it?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They are passed away as the swift ships: as the eagle that swoopeth on the prey.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I say, I will forget my complaint, I will put off my [sad] countenance, and be of good cheer:
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 I shall be condemned; why then do I labour in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Yet wilt thou plunge me in the ditch, and mine own clothes shall abhor me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 There is no daysman betwixt us, that might lay his hand upon us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid:
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Then would I speak, and not fear him; for I am not so in myself.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
