Luke 9
1 Jesus called the Twelve together, and gave them power and authority over all demons, as well as to cure diseases.
Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
2 He sent them out as his messengers, to proclaim the kingdom of God, and to work cures.
És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 ‘Do not,’ he said to them, ‘take anything for your journey; not even a staff, or a bag, or bread, or any silver, or a change of clothes with you.
És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4 Whatever house you go to stay in, remain there, and leave from that place.
És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5 If people do not welcome you, as you leave that town, shake even the dust off your feet, as a protest against them.’
És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
6 Then they set out and went from village to village, telling the good news and curing people everywhere.
Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
7 Herod the ruler heard of all that was happening, and was perplexed, because it was said by some that John must be risen from the dead.
Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
8 Some again said that Elijah had appeared, and others that one of the old prophets had risen again.
Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
9 But Herod himself said, ‘John I beheaded; but who is this of whom I hear such things?’ And he endeavoured to see him.
És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
10 When the apostles returned, they related to Jesus all that they had done. Then Jesus went privately to a town called Bethsaida, taking the apostles with him.
Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
11 But the people recognised him and followed him in crowds; and Jesus welcomed them and spoke to them about the kingdom of God, while he cured those who were in need of help.
A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
12 The day was drawing to a close, when the twelve came up to him, and said, ‘Send the crowd away, so that they may make their way to the villages and farms round about, and find themselves lodgings and provisions, for we are in a lonely spot here.’
A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13 But Jesus said, ‘It is for you to give them something to eat.’ ‘We have not more than five loaves and two fish,’ they answered. ‘Unless indeed we are to go and buy food for all these people.’
Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
14 (For the men among them were about five thousand.) ‘Get them seated in companies,’ was his reply, ‘about fifty in each.’
Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
15 This they did, and got all the people seated.
És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
16 Taking the five loaves and the two fish, Jesus looked up to heaven and said the blessing over them. Then he broke them in pieces, and gave them to his disciples to set before the people.
Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
17 Everyone had sufficient to eat, and what was left of the broken pieces was picked up – twelve baskets.
Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
18 Afterwards, when Jesus was alone, praying, his disciples joined him, and he asked them this question – ‘Who do the people say that I am?’
És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
19 ‘John the Baptist,’ was their answer. ‘Others, however, say that you are Elijah, while others say that one of the old prophets has risen again.’
Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20 ‘But you,’ he went on, ‘who do you say that I am?’ And to this Peter answered, ‘The Christ of God.’
És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
21 Jesus, however, strictly charged them not to say this to anyone;
Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
22 he told them that the Son of Man must undergo much suffering, and be rejected by the elders, and chief priests, and teachers of the Law, and be put to death, and rise on the third day.
Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
23 And to all present he said, ‘If any one wishes to walk in my steps, they must renounce self, and take up their cross daily, and follow me.
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24 For whoever wishes to save their life will lose it, and whoever, for my sake, loses his life – that person will save it.
Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
25 What good does it do someone if, when they has gained the whole world, they has lost or forfeited themselves?
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
26 Whoever is ashamed of me and of my teaching, the Son of Man will be ashamed of them, when he comes in his glory and the glory of the father and of the holy angels.
Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
27 Indeed, I tell you, some who are standing before me will not know death, until they have seen the kingdom of God.’
Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
28 About eight days after speaking these words, Jesus went up the mountain to pray, taking with him Peter, John, and James.
És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
29 As he was praying, the aspect of his face was changed, and his clothing became a dazzling white.
És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
30 And all at once two men were talking with Jesus; they were Moses and Elijah,
És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
31 who appeared in a glorified state, and spoke of his departure, which was destined to take place at Jerusalem.
Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
32 Peter and his companions had been overpowered by sleep but, suddenly becoming wide awake, they saw Jesus glorified and the two men who were standing beside him.
Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
33 And, as Moses and Elijah were passing away from Jesus, Peter exclaimed, ‘Sir, it is good to be here; let us make three tents, one for you, and one for Moses, and one for Elijah.’ He did not know what he was saying;
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
34 and, while he was speaking, a cloud came down and enveloped them; and they were afraid, as they passed into the cloud;
És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
35 and from the cloud came a voice which said – ‘This is my Son, the Chosen One; him you must hear.’
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
36 And, as the voice ceased, Jesus was found alone. The apostles kept silence, and told no one about any of the things that they had seen.
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
37 The next day, when they had come down from the mountain, a great crowd met Jesus.
És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
38 And just then a man in the crowd shouted out, ‘Teacher, I entreat you to look at my son, for he is my only child;
És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
39 all at once a spirit will seize him, suddenly shriek out, and throw him into convulsions until he foams, and will leave him only when he is utterly exhausted.
És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
40 I entreated your disciples to drive the spirit out, but they could not.’
És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
41 ‘Faithless and perverse generation!’ Jesus exclaimed, ‘How long must I be with you and have patience with you? Lead your son here.’
Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
42 While the boy was coming up to Jesus, the demon dashed him down and threw him into convulsions. But Jesus rebuked the foul spirit, and cured the boy, and gave him back to his father.
A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
43 And all present were struck with awe at the majesty of God. In the midst of the general astonishment at all that Jesus was doing, he said to his disciples,
Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
44 ‘Listen carefully to my words. For the Son of Man is destined to be betrayed into the hands of his fellow men.’
Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
45 But the disciples did not understand the meaning of this; it had been concealed from them so that they did not see it, and they were afraid to question him as to what he meant.
De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
46 A discussion arose among the disciples as to which of them was the greatest;
Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
47 and Jesus, knowing of the discussion that was occupying their thoughts, took hold of a little child, and placed it beside him,
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
48 and then said to them, ‘Anyone who, for the sake of my name, welcomes even this little child is welcoming me; and anyone who welcomes me is welcoming him who sent me as his messenger. For whoever is least among you all – that person is great.’
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
49 John said, ‘Sir, we saw a man driving out demons by using your name, and we tried to prevent him, because he does not follow you with us.’
Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
50 ‘None of you must prevent him,’ Jesus said to John, ‘whoever is not against you is for you.’
És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
51 As the days before his being taken up to heaven were growing few, Jesus set his face resolutely in the direction of Jerusalem; and he sent on messengers in advance.
Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
52 On their way, they went into a Samaritan village to make preparations for him,
És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
53 but the people there did not welcome him, because his face was set in the direction of Jerusalem.
De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
54 When James and John saw this, they said, ‘Master, do you wish us to call for fire to come down from the heavens and consume them?’
Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55 But Jesus turned and rebuked them.
De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
56 And they made their way to another village.
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
57 And, while they were on their way, a man said to Jesus, ‘I will follow you wherever you go.’
Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
58 ‘Foxes have holes,’ he replied, ‘and wild birds their nests, but the Son of Man has nowhere to lay his head.’
És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
59 To another man Jesus said, ‘Follow me.’ ‘Let me first go and bury my father,’ said the man.
Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
60 But Jesus said, ‘Leave the dead to bury their dead; but go yourself and carry far and wide the news of the kingdom of God.’
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61 ‘Master,’ said another, ‘I will follow you; but first let me say goodbye to my family.’
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62 But Jesus answered, ‘No one who looks back, after putting their hand to the plough, is fitted for the kingdom of God.’
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
