Acts 20
1 When the uproar had ceased, Paul sent for the disciples, and, with encouraging words, said goodbye to them, and started on his journey to Macedonia.
Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
2 After going through those districts and speaking many encouraging words to the disciples, he went into Greece, where he stayed three months.
Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.
3 He was about to sail to Syria, when he learned that a plot had been laid against him by several of the Jewish leaders; so he decided to return by way of Macedonia.
És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
4 He was accompanied by Sopater the son of Pyrrhus, of Beroea, Aristarchus and Secundus from Thessalonica, Gaius of Derbe, and Timothy, as well as by Tychicus and Trophimus of Roman Asia.
Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
5 These people went to Troas and waited for us there;
Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.
6 while we ourselves sailed from Philippi after the Passover, and joined them five days later at Troas, where we stayed for a week.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
7 On the first day of the week, when we had met for the breaking of bread, Paul, who was intending to leave the next day, began to address those who were present, and prolonged his address until midnight.
A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
8 There were a good many lamps in the upstairs room, where we had met;
Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
9 and a young man named Eutychus, sitting at the window, was gradually overcome with great drowsiness, as Paul continued his address. At last, quite overpowered by his drowsiness, he fell from the third story to the ground, and was picked up for dead.
Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
10 But Paul went down, threw himself on him, and put his arms round him. ‘Do not be alarmed,’ he said, ‘he is still alive.’
Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11 Then he went upstairs; and, after breaking and partaking of the bread, he talked with them at great length until daybreak, and then left.
Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
12 Meanwhile they had taken the boy away alive, and were greatly comforted.
Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
13 We started first, went on board ship, and sailed for Assos, intending to take Paul on board there. This was by his own arrangement, as he intended to go by land himself.
Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.
14 So, when he met us at Assos, we took him on board and went on to Mitylene.
Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.
15 The day after we had sailed from there, we arrived off Chios, touched at Samos the following day, and the next day reached Miletus;
És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
16 for Paul had decided to sail past Ephesus, so as to avoid spending much time in Roman Asia. He was making haste to reach Jerusalem, if possible, by the Festival at the close of the Harvest.
Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 From Miletus, however, he sent to Ephesus and invited the church elders to meet him;
Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
18 and, when they came, he said to them, ‘You know well the life that I always led among you from the very first day that I set foot in Roman Asia,
Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,
19 serving the Lord, as I did, in all humility, amid the tears and trials which fell to my lot through the plots of some of the Jewish leaders.
Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
20 I never shrank from telling you anything that could be helpful to you, or from teaching you both in public and in private.
Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 I earnestly pointed both Jews and Greeks to the repentance that leads to God, and to faith in Jesus, our Lord.
Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 And now, under spiritual constraint, I am here on my way to Jerusalem, not knowing what will happen to me there,
És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
23 except that in town after town the Holy Spirit plainly declares to me that imprisonment and troubles await me.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
24 But I count my life of no value to myself, if only I may complete the course marked out for me, and the task that was allotted me by the Lord Jesus – which was to declare the good news of the love of God.
De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
25 And now, I tell you, I know that none of you will ever see my face again – you among whom I have gone about proclaiming the kingdom.
És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
26 Therefore I declare to you this day, that my conscience is clear in regard to the fate of any of you,
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27 for I have not shrunk from announcing the whole purpose of God regarding you.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28 Be watchful over yourselves, and over the whole flock, of which the Holy Spirit has placed you in charge, to shepherd the church of God, which he won for himself at the cost of his life.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 I know that, after my departure, merciless wolves will get in among you, who will not spare the flock;
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30 and from among yourselves, too, people will arise, who will teach perversions of truth, so as to draw away the disciples after them.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31 Therefore, be on your guard, remembering how for three years, night and day, I never ceased, even with tears, to warn each one of you.
Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 And now I commend you to the Lord and to the message of his love – a message which has the power to build up your characters, and to give you your place among all those who have become Christ’s people.
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
33 I have never coveted anyone’s gold or silver or clothing.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
34 You, yourselves, know that these hands of mine provided not only for my own wants, but for my companions also.
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
35 I left nothing undone to show you that, labouring as I laboured, you ought to help the weak, and to remember the words of the Lord Jesus, how he said himself – “It is more blessed to give than to receive.”’
Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.
36 When Paul had finished speaking, he knelt down and prayed with them all.
És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
37 All were in tears; and throwing their arms round Paul’s neck, they kissed him again and again,
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.
38 grieving most of all over what he had said – that they would never see his face again. Then they escorted him to the ship.
Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
