Psalms 79
1 “A psalm of Asaph.” O God! the nations have come into thine inheritance; They have polluted thy holy temple; They have made Jerusalem a heap of ruins!
Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
2 They have given the dead bodies of thy servants to be food for the birds of heaven, The flesh of thy holy ones to the wild beasts of the earth!
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3 Their blood have they shed like water around Jerusalem, And there was none to bury them!
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4 We have become the reproach of our neighbors, —The scorn and derision of those around us.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
5 How long, O LORD! wilt thou be angry for ever? How long shall thy jealousy burn like fire?
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6 Pour out thy wrath on the nations which acknowledge thee not. And on the kingdoms which call not upon thy name!
Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
7 For they have devoured Jacob, And laid waste his dwelling-place.
Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
8 O remember not against us former iniquities; Let thy tender mercy speedily succor us,
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9 For we are brought very low! Help us, O God of our salvation! for the honor of thy name; F or thy name's sake save us, and forgive our iniquities!
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10 Why should the nations say, “Where is their God?” May the revenging of the blood of thy servants, which hath been shed, Be manifested among the nations before our eyes!
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11 Let the cry of the prisoner come before thee! According to the greatness of thy power preserve those that are appointed to die!
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12 And return sevenfold into our neighbors' bosoms The reproach with which they have reproached thee, O Lord!
És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
13 So shall we, thy people, and the flock of thy pasture, Give thanks to thee for ever. And show forth thy praise to all generations.
Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
