Psalms 69
1 “For the leader of the music. Upon the Shoshannim. A psalm of David.” Save me, O God! For the waters press in to my very life!
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I sink in deep mire, where is no standing; I have come into deep waters, and the waves flow over me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary with crying; my throat is parched; Mine eyes are wasted, while I wait for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 More numerous than the hairs of my head are they who hate me without reason; Mighty are they who seek to destroy me, being my enemies without cause: I must restore what I took not away.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God! thou knowest my offences, And my sins are not hidden from thee!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let not them that trust in thee through me be put to shame, O Lord Jehovah, God of hosts! Let not them that seek thee through me be confounded, O God of Israel!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 For on account of thee do I suffer reproach, And shame covereth my face!
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I am become a stranger to my brothers; Yea, an alien to my mother's sons.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 For zeal for thy house consumeth me, And the reproaches of them that reproach thee fall upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 When I weep and fast, That is made my reproach;
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 When I clothe myself in sackcloth, Then I become their by-word.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 They who sit in the gate speak against me, And I am become the song of drunkards.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 Yet will I address my prayer to thee, O LORD! May it be in an acceptable time according to thy great goodness! Hear, O God! and afford me thy sure help!
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Save me from the mire, and let me not sink; May I be delivered from my enemies, —from the deep waters!
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not the water-flood overflow me; Let not the deep swallow me up, And let not the pit close her mouth upon me!
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Hear me, O LORD! since great is thy loving-kindness; According to the abundance of thy tender mercies look upon me!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Hide not thy face from thy servant; I am greatly distressed, O make haste to mine aid!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw near to me, and redeem my life; Deliver me because of my enemies!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Thou knowest my reproach, and dishonor, and shame; All my adversaries are in thy view!
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach hath broken my heart, and I am full of heaviness; I look for pity, but there is none; For comforters, but find none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 For my food they give me gall, And in my thirst they give me vinegar to drink.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 May their table be to them a snare; May it be a trap to them, while they are at ease!
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 May their eyes be darkened, that they may not see; And cause their loins continually to shake!
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out upon them thine indignation, And may the heat of thine anger overtake them!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their habitation be desolate, And let none dwell in their tents!
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they persecute those whom thou hast smitten, And talk of the pain of those whom thou hast wounded.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Add iniquity to their iniquity, And let them never come into thy favor!
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of the living; Let not their names be written with the righteous!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 But I am poor, and sorrowful: May thine aid, O God! set me on high!
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 Then I will praise the name of God in a song; I will give glory to him with thanksgiving.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 More pleasing shall this be to the LORD Than a full-horned and full-hoofed bullock.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The afflicted shall see, and rejoice; The hearts of them that fear God shall be revived.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the LORD heareth the poor, And despiseth not his people in their bonds.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let the heaven and the earth praise him; The sea, and all that move therein!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Zion, and will build the cities of Judah, That they may dwell therein, and possess it.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Yea, the posterity of his servants shall possess it, And they that love him shall dwell therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
