Proverbs 5
1 My son, attend to my wisdom. And bow thine ear to my understanding;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou mayest keep discretion, And that thy lips may preserve knowledge!
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Truly, the lips of a strange woman drop honey, And her mouth is smoother than oil;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But her end is bitter as wormwood, Sharp as a two-edged sword.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 That she may not ponder the way of life, Her paths waver when she heedeth it not.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Hear me now, therefore, O children! And turn not away from the words of my mouth!
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Remove thy way far from her. And come not nigh the door of her house:
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Lest thou give thy bloom to others, And thy years to a cruel one;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Lest strangers be filled with thy wealth, And thine earnings be in the house of an alien;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 And lest thou mourn in thy latter end. When thy flesh and thy body are consumed,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And say, “How have I hated instruction! And how hath my heart despised reproof!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 I have not obeyed the voice of my teachers, Nor inclined mine ear to my instructors;
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I have well-nigh fallen into utter misery; In the midst of the congregation and the assembly.”
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink water out of thine own cistern. And running water out of thine own well:
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 So shall thy fountains overflow in the streets, In the wide streets, as streams of water;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 They shall belong to thee alone, And not to strangers with thee;
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 And thy fountain shall be blessed, Yea, thou shalt have joy in the wife of thy youth.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A lovely hind, a graceful doe, Her breasts shall satisfy thee at all times, And thou shalt be always ravished with her love.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Why, then, my son, wilt thou be ravished with a wanton, And embrace the bosom of a stranger?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For the ways of man are before the eyes of the LORD, And he weigheth well all his paths.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities shall ensnare the wicked; Yea, he shall be held fast by the cords of his own sins.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He shall die for want of instruction; Yea, through the greatness of his folly he shall stagger.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
