Job 41
1 Canst thou draw forth the crocodile with a hook, Or press down his tongue with a cord?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Canst thou put a rope into his nose, Or pierce his cheek with a hook?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Will he make many entreaties to thee? Will he speak soft words to thee?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Will he make a covenant with thee? Canst thou take him for a servant for ever?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Canst thou play with him, as with a bird? Or canst thou bind him for thy maidens?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Do men in company lay snares for him? Do they divide him among the merchants?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Canst thou fill his skirt with barbed irons, Or his head with fish-spears?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Do but lay thy hand upon him, —Thou wilt no more think of battle!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Behold, his hope is vain! Is he not cast down at the very sight of him?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None is so fierce that he dare stir him up; Who then is he that can stand before me?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath done me a favor, that I must repay him? Whatever is under the whole heaven is mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I will not be silent concerning his limbs, And his strength, and the beauty of his armor.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who can uncover the surface of his garment? Who will approach his jaws?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Who will open the doors of his face? The rows of his teeth are terrible!
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 His glory is his strong shields, United with each other, as with a close seal.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 They are joined one to another, So that no air can come between them.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 They cleave fast to each other, They hold together, and cannot be separated.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezing sendeth forth light, And his eyes are like the eyelashes of the morning.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go flames, And sparks of fire leap forth.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 From his nostrils issueth smoke, as from a heated pot, or caldron.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath kindleth coals, And flames issue from his mouth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck dwelleth strength, And terror danceth before him.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The flakes of his flesh cleave fast together; They are firm upon him, and cannot be moved.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart is solid like a stone; Yea, solid like the nether millstone.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 When he riseth up, the mighty are afraid; Yea, they lose themselves for terror.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 The sword of him that assaileth him doth not stand, The spear, the dart, nor the habergeon.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He regardeth iron as straw, And brass as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The arrow cannot make him flee; Sling-stones to him become stubble;
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Clubs are accounted by him as straw; He laugheth at the shaking of the spear.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Under him are sharp potsherds; He spreadeth out a thrashing-sledge upon the mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He maketh the deep to boil like a caldron; He maketh the sea like a pot of ointment.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Behind him he leaveth a shining path; One would think the deep to be hoary.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Upon the earth there is not his master; He is made without fear.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 He looketh down upon all that is high; He is king over all the sons of pride.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
