< Job 32 >
1 So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Then was kindled the wrath of Elihu, the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram; against Job was his wrath kindled, because he accounted himself righteous rather than God.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Against his three friends also was his wrath kindled, because they had not found an answer, and yet had condemned Job.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Now Elihu had delayed to reply to Job, because they were older than himself.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 But when Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Then spake Elihu, the son of Barachel, the Buzite, and said: I am young, and ye are very old; Therefore I was afraid, And durst not make known to you my opinion.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 I said, “Days should speak, And the multitude of years should teach wisdom.”
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 But it is the spirit in man, Even the inspiration of the Almighty, that giveth him understanding.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Great men are not always wise, Nor do the aged always understand what is right.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Therefore, I pray, listen to me: I also will declare my opinion.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Behold, I have waited for your words, I have listened to your arguments, Whilst ye searched out what to say;
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Yea, I have attended to you; And behold, none of you hath refuted Job, Nor answered his words.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Say not, then, “We have found out wisdom; God must conquer him, not man.”
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 He hath not directed his discourse against me, And with speeches like yours will I not answer him.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 They were confounded! they answered no more! They could say nothing!
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 I waited, but they spake not; They stood still; they answered no more!
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Therefore will I answer, on my part; I also will show my opinion.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 For I am full of matter; The spirit within me constraineth me.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Behold, my bosom is as wine that hath no vent; Like bottles of new wine, which are bursting.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 I will speak, that I may be relieved; I will open my lips and answer.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 I will not be partial to any man's person, Nor will I flatter any man.
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 For I know not how to flatter; Soon would my Maker take me away.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.